Oldal kiválasztása

 Nagy M. Palcidia n. a szombathelyi kolostor kertjeben_pici

1938-ban léptem be a rendbe. A noviciátusi évet Szarvaskenden töltöttük, mert a kőszegi épület tüdőfertőzött volt, és két társam egymás után meghalt. 1938. augusztus 5-én Kőszegen öltöztem be. Beöltözés után Szarvaskendre vittek bennünket, és egy év után – 1939. augusztus 5-én – itt tettem fogadalmat 3 évre.  Ezt követően előbb Kőszegre helyeztek, ahol a Gyakorló iskolában tanítottam, majd Hódmezővásárhelyre kerültem, ahol az elemi iskolában tanítottam. Közben gyorsíró-tanári vizsgát kellett tennem, mert a Gazdasági iskolában szükség volt rá. Mivel tanárhiány volt, a szegedi Tanárképzőbe küldtek, magyar-történelem és ének-zene szakra. Közben 1941. augusztus 6-án örökfogadalmat tettem a kőszegi zárdánkban.
Nagy M. Placidia n. beoltozese napjan_pici

Placidia n. beöltözése napján, 1938. aug. 5-én

Iskoláinkat 1948-ban államosították. Éppen ebben az évben végeztem Szegeden a Tanárképző Főiskolán. Amire visszatértem Vásárhelyre, már nem volt szükség tanári tevékenységemre, megtiltották, hogy tanítsak, s így tanári diplomámmal én is kézimunkáztam a rendtársaimmal együtt, hogy valamiből meg tudjunk élni.
Ez évben járt nálunk Verebélyi Jácint atya, és így mentem el Kondorfára, Gizella nővér mellé, hitoktatónak. Azonban pár hónap múlva kiutasítottak minket a faluból, ártalmatlan apácákból egyszerre veszélyes egyénekké váltunk.
Placidica n, a Szegedi Tudományegyetem indexképén - a kommunizmus veszélyes ellensége

Placidica n, a Szegedi Tudományegyetem indexképén – a kommunizmus veszélyes ellensége

Ekkor már elindították a rendházak elvételét is, ez 1950-ben kezdődött. Testvérem, Angelika nővér, Szombathelyen volt főnöknő, és „sürgősen” Szombathelyre hívott, hogy ha elhurcolnak, legalább „egy helyre vigyenek bennünket”. Ezek után Mezőkövesden találkoztunk, és onnan hazajöttünk Szombathelyre a szüleinkhez.
Engem a Domonkos Plébániára hívtak kántornak. Nem fogadtam el, mert olyan személy volt a „vezető”, aki más vonalon érvényesült, ha érti mire gondolok. Ám hamarosan Noszlopra hívtak kántornak. Onnan pár hónap múlva a tanácselnök, hivatali címéhez híven, „eltanácsolt”, mert, mint mondta,
„miattam nem teljesítik a tojáseladást”, na és azért, mert a parasztok engem „ötetnek”. Sorkosztos voltam ugyanis a zsebemben lévő tanári diplomámmal, de úgy látszik, az államnak ez megérte, mert legalább nem veszélyeztettem a szocializmust.
Így kerültem Hárskútra, a bakonyi sváb falucskába. Itt igen nagy szegénységben voltunk, mert még Pünkösd napján is rántott leves volt délben… Hat évet töltöttem e szép kis faluban, rengeteget gyalogolva. (Ha Veszprémbe mentem, 16 km-t kellett gyalogolnom, Zircre pedig 28-at.) Természetesen villany sem volt, sem buszjárat. Közben összetalálkoztam Leona nővérünkkel Nagyesztergáron; Zirc mellett volt házvezetőnő. Itt volt a következő állomáshelyem kántorként. Innen már ketten Fábiána nővérrel, ahová éppen a plébánost helyezték: Lókutra, Enyingre, – közben Melánia nővér lett a társam. Itt elszakadtam a társaságtól, mert olyan helyre mentek Koroncz plébánossal, ahol egy vak kántor működött, és rám nem volt szükség.
Persze, a kántori teendők mellett egyházi adót is szedtem, harangozó és sekrestyés voltam. Bizony, hajnalban is, 5 órakor kellett harangoznom. Egyik állomáshelyemen négy falu tartozott hozzánk, mely helyekre vagy gyalog rohantam – mert a plébános nem törődött azzal, hogyan jutok vasárnaponként oda, – vagy esetleg a káplán keresett valakit, aki elvitt. Így, bizony nagyon nehéz volt a helyzetem, mert állandóan rohantam egyik faluból a másikba harangozni.
Utolsó állomáshelyem Szil volt, ahonnan nyugdíjba mehettem. Hála a Jó Istennek, hogy ép ésszel kibírtam, és végül eljutottam a győri Hittudományi Főiskolába, na persze nem tanítani, hanem portásnak. Itt is nagyon kihasználtak, mert több tanárnál kellett takarítanom, és egyéb feladatokat ellátnom, amire a kommunisták éppen felhatalmaztak. A takarítás mellett a portaszolgálat volt az egyik ilyen feladat.
A viszontagságokat azért bírtam elviselni, mert arra ügyeltem, hogy lélekben mindig nyugodt legyek, imádkozzak, hűséges maradjak és szerzetesi fogadalmaimat is megtartsam. Jó lelki atyám volt, akivel sokszor együtt imádkoztunk. (Ince atya)
A felsorolt sok fáradság, gyaloglás, küzdelem, nehézség mellett megőrzött a Jó Isten, és nem vesztettem el az életkedvemet, és megadta nekem azt az ajándékot, hogy megérhettem, hogy visszatérhettem rendházunkban és itthon lehetek… és készülgethetek a nagy HAZATÉRÉSRE.

Nagy M. Palcidia n. a szombathelyi kolostor kertjeben

Placidia n. az újraindulás után, a szombathelyi rendház kertjében

Placidia nővér 2006. május 28-án “tért haza”. A budakeszi rendházban hunyt el, végelgyengülésben, nővérei körében. Akik otthon tartózkodtunk, mind ott voltunk körülötte, s míg haldoklott, a Salve Reginát, illetve egyéb domonkos énekeket énekeltünk, illetve imádkoztunk. Kérésének megfelelően Szombathelyen temettük el.