Oldal kiválasztása

Prohászka Margit Jolánta nővér „fű alatt növekedő hivatása”

(Az interjú készült: Kőszegen, 2008. február 9-én)

Jolánta n

Jolánta nővér: A családunk 1952-ben költözött Hódmezővásárhelyre, vallásosak voltunk, templomba jártunk hétköznap is. Ez feltűnt Majoros Mária Ármella nővérnek. Megszólított minket a templom után, meglátogatta a családot többször is. 1953-ban Szent Margit ünnepén nagyon megragadott Szent Margit élete, és éreztem, hogy én is úgy szeretnék élni. Elmondtam édesanyámnak, aki aztán egyszer elmesélte ezt Ármella nővérnek is. Nagyon csodálkozott: Hogy lehet az, mikor pont most szórták szét a szerzeteseket!? Mintha a jó Isten ezt nem tudná! Vagy mégis ad hivatásokat? De erről a beszélgetésről én nem tudtam, viszont Ármella nővér ezután többször elkísért az úton és sokszor szóba került köztünk a szerzetesség. Beszélt róla, hogy milyen is az az élet. Rendszeresen találkoztunk és beszélgettünk erről. Volt egy ismerősöm, Héjja Annuska (Margit n. aki jelenleg Budakeszin él), akinek szintén arra az időre esett a hivatásérzése, és Ármella nővér együtt foglalkozott velünk. Más fiatalok is megkeresték ilyen ügyben. Barátnők lettünk Annuskával. Többször találkoztunk, de titokban kellett tartani, mert mindig számítani kellett a megfigyelésekre és kihallgtásokra.
Később hallottuk, hogy Armella nővért többször is zaklatták, és mindig késő este, éjszaka elmentek hozzá. Ezt én már elbeszélésből tudom, nekem ebben nem volt részem.
Később megtudtam, hogy bizony engem is követtek. Mondták, hogy a kontyos lányt kell követni. Én voltam a „kontyos lány”. Abban az időben a Jézus Szíve Néplányokkal volt kapcsolatom Szegeden. Az egyik barátnőm volt Dömök Piroska ápolónő, akivel sokat beszélgettünk. Ott volt az egyik húgom is Szegeden, ő velem lakott, és a Szt. József templomba járt énekkarba, ahol Márton Piroska vezette az énekkart. Ábrahám Béla a belvárosban vezette az énekkart. Én oda jártam. Találkoztam egyszer Dömök Piroskával, aki átadta nekem gépelve Szent Damian életét, és mentem az énekkarba, mert próbánk volt. Közben a táskámban volt ez a füzetecske gépelve, ami bizony nagyon veszélyes lehetett volna, ha megtalálják. A villamoson úgy vettem észre, mintha követtek volna. Leszálltam és jöttek utánam, nagyon feltűnően. Tudtam, hogy, akinek írógépe, sokszorosítója van, már eleve gyanús és veszélyben van. És én buta fejjel úgy döntöttem, hogy nem megyek a próbára, ehelyett felmentem egy idegen házba, fel az emeletre. Ott időztem egy darabig, utána lementem, és ott láttam egy fának dőlve ugyanazt az illetőt, aki követett. Jött utánam. Mit is csináljak? Már akkor vége lett az énekkarnak, jöttek az énekpróbáról kifelé, így hozzájuk csatlakoztam. Beszélgettem velük, és mondtam, hogy üljünk le a téren. Átadtam az írást, hogy ne legyen nálam, mert nagyon féltem. Utána már nem láttam azt az embert, így nyugodtan mentem haza.
1958-ban érettségiztem és novemberében mentem Szegedre. A Kálvária templom van a közelében. Ott laktam, és az utcára nyílt az ablakom. Egyszer kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a túloldalon valaki támaszkodott a fának, és figyelt, lesett arrafele. Többször is kinéztem, és ott figyelt. Szegeden ez az egy eset volt, amikor észrevettem, hogy figyelnek.
Imelda n.: Azt nem tudtad, hogy a telefont lehallgatják és a postádat is figyelik?
Jolánta n. Nem, azt nem tudtam, semmit nem tudtam. Ez az egy volt, amikor észrevettem, ez volt ilyen feltűnő Azt már Armella nővértől hallottam, hogy sok mindent tudnak rólam, de nem tudom, hogy kitől. Rólam azt mondták, hogy Prohászka Margittól nem kell félni, mert az a papok szeretője. Én így voltam elkönyvelve.
A kép jobb oldalán fent: Jolánta n., alul Margit n. egyik államellenes tevékenységük közben

A kép jobb oldalán fent: Jolánta n., alul Margit n. egyik államellenes tevékenységük közben

Imelda n. Beszéltél Ábrahám atyának arról, hogy szerzetes szeretnél lenni?
Jolánta n. Igen beszéltem, hogyne! Sőt még akkor nem szerzetesi fogadalmat tettem, – még akkor nem tudtam Kattincsról (Katalin nővér, aki ma Budakeszin él) – hanem arról beszéltem neki, hogy magánfogadalmat tennék. Ő volt a lelki atyám, több fogadalmat tettem nála magánúton.
Imelda n. A domonkos renddel mikor kerültél kapcsolatba?
Jolánta n. Már nem nagyon emlékszem. Egyet el kell mondanom. Amikor odakerültem az énekkarba, volt ott egy fiatal férfi, akinek a feleségét ápoltam a kórházban, de meghalt. Már egy fiuk is volt. Az énekkarban megismert, és elkezdett udvarolni. Komolyan mondta, hogy engem akar feleségül venni. Akkor gondoltam, hogy ha letelik a magánfogadalmam, akkor szabad leszek, de aztán összevesztünk, és nem lett belőle semmi sem. Amikor Ármella nővér és Annuska imádkoztak értem, hogy mondván, hogy nekem nem az a hivatásom, akkor megharagudtam rájuk, mert nagyon férjhez akartam menni. Vagy csak az tetszett, hogy udvarolnak? Nem tudom. Sokat kínlódtam, de csak akkor lettem boldog, amikor azt mondtam ennek a férfinek, hogy ez az utolsó, többet nem találkozunk. Akkor olyan boldog voltam, hogy ugrándozva mentem az utcán.
Aztán úgy alakult, hogy Sorok atyát elhelyezték Székkutasról, de továbbra is jártunk hozzá lelkibeszélgetésre, és nála tettük a magánfogadalmakat. Évekig jártam hozzá rendszeresen. Armella nővér figyelmeztetett, hogy titokban kell tartani, hogy szerzetes vagyok. Úgyhogy még az édesapám előtt is titok volt, és senki előtt nem szóltam róla. Édesanyám 1953-ban meghalt, éppen csak tudott az én vágyamról. Már 40 éves voltam, édesapám műtét előtt állt, és nem tudta, hogy életben marad vagy nem. Szeretett volna mindent tudni, hogy a gyerekei hogy állnak. Mi lesz velem, ha egyedül maradok? Akkor mondtam meg neki 40 évesen, hogy efelől legyen nyugodt, nem maradok egyedül. Aztán felgyógyult a műtét után.
Imelda n. Kattinccsal (Katalin nővér) Pesten találkoztál? Ott tudtad meg, hogy domonkos nővér, vagy Ármella nővértől?
Jolánta n. Talán amikor otthon volt Vásárhelyen.  Nem is tudom! De talán Kattincstól tudtam, hogy Imre atyánál lehet fogadalmat tenni. Akkor gondolkodtam, hogy mit tegyek? Miért menjek pont a domonkosokhoz? Sokkal közelebb állt a karmelita rend hozzám, sokat olvastam Kis Szent Terézt. Aztán elgondolkodtam, hogy életemben mennyi domonkos szál van, és rájöttem, hogy végig csak az van. A nevemet Szent Margitról kaptam, akkor volt a szentté avatása, amikor születtem. Az ünnepén kaptam a vágyat a hivatásra. Ármella nővér szintén domonkos. Aztán jött Kattincs a domonkos atyával. Annyira egyértelmű, hogy több a domonkos vonás. Akkor eldöntöttem, hogy én is fogadalmat teszek Imre atya kezébe. Amikor letelt a 3 X 3 év, akkor dönteni kellet az örökfogadalomról. Eljött az idő, és elmentünk Imre atyához letenni az örökfogadalmat. Akkor azt mondta Imre atya, hogy nem tehetek fogadalmat, mert beszélt Zsigmond atyával, – nem tudom, hogy római intézkedés volt ez, vagy kikkel beszélt, – hogy amíg nincs közösségi élet, addig nem lehet a szemlélődő ágba örökfogadalmat tenni. De előttem Annuska (Margit nővér) már letette az örökfogadalmat! Ott voltunk ünnepelni, de fogadalmat tenni nem lehetett. Én azonban teljesen nyugodt voltam, mert utána kimentem a Margitszigetre, és magamban letettem az örökfogadalmat, majd végül 1983-ban tettem le Imre atyánál az örökfogadalmat. 
Imelda n. Kit ismertél a domonkos nővérek közül?
Jolánta n. Ott volt Vásárhelyen Jácinta, Kamilla nővér, és Ármella nővér, Orosházán Beáta nővér. Átmentünk Ármella nővérhez, de inkább Kamilla nővérnél találkoztunk.
Imelda n. Más nővéreket nem ismertél?
Jolánta n. Először még nem. Egyszer aztán eljött Jászberényből az elöljáró, aki akkor volt megbízva.
Imelda n.  Janka nővér?
Jolánta n. Igen, Janka nővér. És akkor ővele találkoztam Kamilla nővérnél. Ott volt ebéden és bemutattak neki.
Tomka Janka nővér

Tomka Janka nővér

Imelda n. Az nem is merült fel, hogy nála lehet fogadalmat tenni? Tudta ő, hogy domonkos nővér szeretnél lenni?
Jolánta n. Nem, én akkor nem mondtam. Gondolom, hogy csak azért hozott össze bennünket, mert tartottuk a kapcsolatot. Akkor még fiatalok voltunk. Akkor még csak magánfogadalmam volt. Akkor még nem volt Imre bácsi.
Imelda n. Többes számban mondtad, hogy fogadalmat tettünk. Kik voltak a többiek?
Jolánta n. Úgy mondom, hogy tettünk: Margit nővér tett először, én tettem volna utána, de nem engedték, csak jóval később.
Imelda n. Miután örökfogadalmat tettél, találkoztatok rendszeresen a többiekkel?
Jolánta n. Minden hónapban biztosan. Tartottuk Rajmund atyával a kapcsolatot, ide-oda utaztunk. (Mészáros) Domonkos atyával is többször találkoztunk.
Imelda n. Azt nem értem, hogy ha élt Janka nővér, aki Takács Tarzícia általános főnöknő halála után lett megbízva, akkor miért kellett Imre bácsinál fogadalmat tenni? Miért a másodrendbe tettetek, amikor elvileg lehetett volna a kongregációba?
Jolánta n. Ezt nem tudom. Lehet, hogy gyakorlatilag nem lehetett megoldani. Nem is találkoztam vele többet. Hogy miért, mi volt az oka, azt nem tudom. Később aztán Christophora nővért láttam futólag Domonkos atya papszentelésén. Amikor noviciátusban voltunk, meglátogattuk ott, ahol dolgozott Székesfehérváron. Csak akkor találkoztam vele közelről, de akkoriban ez még veszélyes volt. A 80-as évek végén lett megbízott elöljáró. Aztán amikor a rend újraindulhatott, akkor Hódmezővásárhelyen, Annuska (Margit nővér) házában kezdtük meg a közösségi életet, a novíciátust.
Imelda n.  Köszönöm a beszélgetést!

Jolánta n_kisebb

Jolánta nővér