Oldal kiválasztása

img_5018

Füzéren születtem 1942-ben. Szüleim egyszerű földművesek voltak. Mélyen vallásos légkör vett körül. Öten voltunk lánytestvérek. A legidősebb testvérem domonkos nővér lett. Emlékszem, amikor a szüleim kikísérték őt a vonathoz, én egy éves voltam. Édesapám megjegyezte: „jaj, de boldog lennék, ha mind a négy húgod is szerzetesnő lenne!”.
Erre édesanyám hozzátette: pedig csak az első meg az utolsó lesz az…
Később a szomszédasszonyok mesélték el nekem ezt a kis párbeszédet, én meg azt mondtam neki, h bizony az én édesanyám tévedett, mert én nem leszek szerzetes. Ekkor 14 éves voltam.

Pedig korábban már hallottam Szent Margitról. 9-10 éves koromban felébredt bennem a gondolat, hogy én is szerzetes szeretnék lenni. Sokat imádkoztam, Rorátékra jártam, misére, rózsafüzért imádkoztam… Nagyon szerettem volna olyan lenni, mint Szent Margit. Sokat hallottam róla, a hittanórán is tanultunk Margitról. 16 évesen aztán el-elgondolkodtam, vajon mi is az én utam. Férjhez menjek?

A szívem mélyén éreztem, hogy nem ez az én utam, de akkoriban már nem voltak szerzetesek. Akkor hogyan lehetne szerzetesi hivatásom?

A nővérem ekkoriban már Pannonhalmán élt. A szerzetesrendek feloszlatása után az ottani szociális otthonban talált munkát int ápoló. Írtam neki, és megkérdeztem, mi lenne, ha én is ott dolgoznék. Azt válaszolta, hogy az nem olyan egyszerű, mert ott csak szerzetesek vannak.
Ez után, egy szentségimádáson jutott eszembe, hogy Jézus Szíve-nagykilencedet kezdek, és így kérem meg Jézust, hogy engedjen engem is Pannonhalmára. Ha megengedi, akkor nem megyek férjhez. Ha nem engedi, akkor férjhez megyek. Eldöntöttem, hogy ha megengedi, hogy Pannonhalmára kerüljek, akkor az egész életemet odaadom az Istennek az ifjúságért, úgy, mint Szent Margit a hazáért.

Ebben az időben persze tilos volt az ifjúsággal foglalkozni. 1959-et írtunk. Ám a kilenced hatodik hónapján már Pannonhalmán voltam, és ott is fejeztem be végül a kilencedet Hálát adtam Istennek, mert megtapasztaltam, hogy bizalomban és hitben nem lehet őt megelőzni.
Pannonhalmán dolgoztam tehát, imádkoztam, tanultam, 1967-ben leérettségiztem, elvégeztem az ápolóképzőt, miközben három műszakban dolgoztam, és nagyon jól éreztem magam. Alexia nővér, egy iskolanővér, az ottani osztályos főnővér mindent megcsinált helyettünk, amikor iskolai napunk volt. Végül 30 évig dolgoztam Pannonhalmán.
Bőle Kornél atya felvett a világi domonkosok közé. Később, a Fokoláré mozgalmon keresztül megismerkedtem Katalin nővérrel. Ő nagyon óvatosan, később elárulta, hogy valójában domonkos nővér, és azt is, hogy „fű alatt” jópár fiatal domonkos nővér van már. Megismerkedtem velük, sokat beszélgettünk, titokban lelkigyakorlatra jártunk és

arról álmodoztunk, hogy kolostorban élünk.

 

IMG_7030_közeli

Martina n. egy egy lelkigyakorlaton, még a kommunizmus alatt, de már az enyhülés éveiben. Balról jobbra: Diána n, Jolánta n., Beáta n., Martina n. majd jobbról balra a második ember Imelda nővér.

Persze ezt a kommunizmus miatt nagy titokban kellett tartani. Hozzájuk társultam, 1960-ban volt a „beöltözésem”, de csak 1982-ben sikerült fogadalmat tenni, egy magánlakás elfüggönyözött ablakai mögött.
Az újraindulás környékén nagyon megijedtem, hogy most mi lesz. De letérdeltem az Oltáriszentség elé, és kértem Jézust, hogy vegye el tőlem ezt a félelmet. Amikor felálltam, már elmúlt, és nem is tért vissza soha többet.
IMG_7034

Az újraindulás utáni első novíciátus Hódmezővásárhelyen. Martina n. balra fent, leghátul.

1989 Karácsonyán Hódmezővásárhelyre mentem, és ott öten megkezdtük az igazi noviciátust, aztán mi voltunk az első fecskék is Szombathelyen. A szombathelyi ház szentelése napján tettem örökfogadalmat, 1991. január 18-án. Ekkoriban a szombathelyi kórházban dolgoztam és mellette hitoktattam. 1998-ban Budakeszire kerültem, itt is hitoktattam, majd lassan átadtam a stafétabotot a fiatalabbaknak. Jelenleg a házbeli háttérmunkákat végzem és vezetem a helyi rózsafüzér-társulatot.
IMG_7036

Martina n. örökfogadalomtétele 1991-ben.

Zárójelben:
Martina nővér szokott a Tanítvány-kurzus résztvevői előtt is beszélni a hivatásáról. A mottója:
ne a jó közösséget keresd, vagy azt, hogy jól érezd magad. Ez nem fog megtartani. Arra gondolj, hogy Istenért jöttél ide, nem a nővérekért. Ha ezt tartod szem előtt, akkor sosem lesz nehéz. Nem tudhatod, ki lesz a társad, mert Isten válogat minket össze, nem mi egymást. De ha magad miatt jössz, mert jól akarod érezni magadat, akkor nehéz lesz, és nem tudsz kitartani.
Másik mottója:
„ajánld fel”. Minden nehézséget, örömet, szenvedést fel kell ajánlani, oda kell adni az Istennek, csak így válhat értékes, életadó gyümölccsé.

 

„Életem értelme az Istennel való minél személyesebb, mélyebb kapcsolat megélése, és az Ő akaratának a teljesítése. Számomra a halál átmenet egy új életre, a mennyországba. Aki igazán hisz, az tudja, hogy Ő vele marad a világ végéig”.

img_5023