Oldal kiválasztása

PierreClaverie

Boldog Pierre-Lucien Claverie (Algéria, 1938. 05.08 – 1996. 08.01.) francia domonkos testvér, később Oran püspöke volt egészen 1996-ban bekövetkezett vértanúságáig.
Claverie Algériában született, és bár francia volt, ugyanígy algírnak is tekintette magát. Elkötelezett híve volt az ökumenizmusnak és a vallásközi dialógusnak, köztük is elsősorban az iszlámmal folytatott párbeszédért ő maga is sokat tett. Jártas volt az iszlám kultúrában, kiválóan beszélt arabul. Sok keresztény és muszlim barátja volt, és már püspökként számos könyvet írt a keresztény-muszlim párbeszédről. 
1996. augusztus 1-én éjszaka éppen hazafelé tartott egyik muszlim barátjával, Mohamed Bouchikhivel, amikor egy, a püspöki rezidencia kapujában elhelyezett bomba felrobbant, és mindketten meghaltak. A temetésén részvevő muszlimok Claverie-t a „muzulmánok püspökének” nevezeték.
Ferenc pápa jóváhagyásával 2018. dec. 8-án Oránban avatták boldoggá.

 

 

Pierre Claverie domonkos testvér 2018. dec. 8-án történt boldoggá avatása és a domonkos szentek sorába való belépése felhívja figyelmünket az életszentségnek a Rend hierarchiája által megfogalmazott és a kezdetektől, vagyis Szent Domonkos 1234-ben Caleruegaban történt boldoggá avatása óta mindig is támogatott mintájára. (A statisztikák szerint a Prédikátorok Rendjében jelenleg 83 szent, 287 boldog, 25 „tiszteletreméltó”, 119 „Isten szolgája” címet viselő domonkos sorakozik fel). Az életszentségnek ez a (domonkos) mintája a következő hármasban fejeződik ki: prédikátor/tanító orvosa; szűz (szerzetes) és vértanú. Az első modern szent, aki ezt a hármas glóriát elnyerte, Veronai Szent Péter vértanú volt; de a Rend hagiográfiája és kezdeti liturgiája szerint kettőt ezekből Szent Domonkos is elnyert: a szüzesség és a prédikátor/tanító glóriáját. Ám nem hiányoznak a „vértanú” Domonkosról szóló utalások sem: a hagiográfiai szövegek többször is megemlítik, hogy Domonkos mennyire vágyott a vértanúságra, illetve mennyire kívánta, hogy valamelyik prédikációs útja során katarok keze által haljon meg. S végül, Sienai Szent Katalint szintén ebben a hármas koronában ünnepeljük a liturgiában: Katalin ugyanis prédikátor/orvos, szűz és vértanú.
Ez a történeti-hagiográfiai kitérő segít minket megérteni, mit is értünk a „domonkos életszentség apostoli mintáján”, és emlékeztet minket azokra az első szentekre, akiket a Rend, a prédikátor/tanító-szűz-vértanú hármasának megfelelően, mint a jámborság követendő példáit, a testvérek és nővérek figyelmébe ajánlott. Ilyen példák előttünk: Szent Domonkos, Veronai Szent Péter, Aquinói Szent Tamás, Sienai Szent Katalin is.

 

A harmadik évezred elején tehát Pierre Claverie alakja nem csupán bevezetője azon szentek körmenetének, akiknek életszentségét hivatalosan is elismerték, hanem a maga teljességében és mélységében ismét elénk tárja a domonkos karizma vitathatatlan lényegét.

 

Ezt a karizmát a következőképpen jellemezhetjük: a domonkos karizma annak a szerzetesi életben megszentelt személynek az identitását fejezi ki, aki prédikátori küldetésre kapott meghívást, s arra, hogy azt a tanulás és a közösségi élet által váltsa valóra, miközben az Egyház és az emberiség szolgálatára szenteli magát papként, püspökként, és mint „a másik emberrel való találkozás eredeti és mindig találékony teológia” teremtőjeként, egészen a vértanúságban megvalósuló teljes önátadásig.

 

Ez az életszentség, amelyet soha nem az asztal körül ülve keresünk, s amely soha nem előre programozott, az Isten akaratának való totális rendelkezésre állásból születik, amely mindennap mélyebb kapcsolatba kerül azzal a valósággal, amelyben él.

 

(Írta: Gianni Festa OP – A Domonkos Rend posztulátora)