Oldal kiválasztása

„Erre eszükbe jutottak a szavai” (Lk 24,8)

 

irakikereszt

 

Amikor az asszonyok beléptek a sírboltba, ahová az Urat temették, egy ideig zavarban voltak, míg csak a két férfi nem emlékeztette őket Jézus szavaira (az Emberfiát a bűnösök kezére adják, megfeszítik, de harmadnapra feltámad).
A visszaemlékezés segít az asszonyoknak, hogy másként lássák az Úr halálát. Ami krízist jelentett a Jézus szavaira való visszaemlékezés előtt (az eltűnt test), az, most, hogy már emlékeznek, nem krízis többé. Sőt, a két férfi megmondja az asszonyoknak, hogy mire emlékezzenek vissza: az Úr szavaira. S az asszonyok ezért térnek vissza a közösségükhöz az Örömhírrel.
Ma, közel öt évvel kivonulásunk után, ezeket a szentírási szövegeket olvasva azt kérdezzük magunktól: mi vajon miként emlékszünk vissza a tisztulás elmúlt éveire: száműzetés, veszteségek, kétségek, remény, szétszóratás, visszatérés és újrakezdés? Miként merítünk a múlt tapasztalataiból, hogy az értelmet adjon a jelennek? Természetesen azért emlékezünk, hogy meggyógyuljunk. Mert a múltra való emlékezés segít meglátni a gyökereinkkel való folytonosságot (a tanítványok a sírnál, a korai egyház, nővéreink, akik megélték az I. világháborút, és mindazok a nemzedékek, akiknek a vállán állunk). Az emlékezés alakítja közös identitásunkat, mint olyan közösségét, amely hisz a feltámadt Úrban, aki megígérte követőinek, hogy mindig velük lesz. Csak ekkor és így válhat valamiképpen pozitívvá és bátorítóvá mindaz, ami 2014 (az Iszlám Állam támadása) óta történt velünk. Visszaemlékszünk arra, hogy miként volt velünk az Úr kiterjesztett karral és sok-sok csodával.
Látjuk, tudjuk, hogy a mi tapasztalatunk egy a sok hasonló tapasztalat közül, amit az emberek szerte a világon megélnek. Ugyanakkor mégis különleges, mert mi a saját tapasztalatunkat összekapcsoljuk az Úr tapasztalatával, aki maga is szenvedett; de nem a kereszt volt az utolsó állomás. Isten megmutatta hatalmát a halál fölött és ma is megmutatja.
Ezzel a lelkülettel tekintünk vissza, hogy emlékezzünk a válságunk sírboltjánál lévő két férfi szavaira, és hisszük, hogy a feltámadás fénye, Isten erejéből a mi összetörtségünket is be tudja ragyogni. A múlt eseményeire való visszaemlékezés biztosít minket arról, hogy az Úr jelen van közöttünk.
Imádkozzunk ezen a Húsvéton, hogy visszaemlékezéseink által hűségesek maradjunk Hozzá, és hogy történetünket át tudjuk adni a következő nemzedékeknek, a történetet, amely Isten csodálatos tetteinek és ígéreteihez való hűségének a története.
Sienai Szent Katalinról nevezett Domonkos Nővérek – Irak
A képen az új, színezüstből készült húsvéti keresztünk látható, amelyet most szenteltek meg a régi kereszt helyett, amit az Iszlám Állam elpusztított. Ez a keresztbe a Szent Kereszt egy ereklyéjét is magába foglalja.