Oldal kiválasztása

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának Nyilatkozata

Az egész világ csodálkozva figyeli azt, amit ma a „Kalifátus helyreállításának” neveznek, melyet 1923. október 29-én Kemal Atatürk, a modern Törökország alapítója szüntetett meg.

Bár a vallási intézmények, közösségek és a muzulmán politikusok túlnyomó része megkérdőjelezte ezt a „restaurációt”, mindez nem akadályozta meg az Iszlám Állam dzsihádistáit, hogy kimondhatatlan bűncselekményeket kövessenek el és továbbra is folytassák azt. A Pápai Tanács, és mindazok, akik részt vesznek a vallásközi párbeszédben, a különböző vallások követői, és minden jóakaratú ember, férfi és nő, nem tehet mást, mint határozottan elutasítja és elítéli ezeket az emberhez súlyosan méltatlan cselekedeteket, mint:

  • emberek csupán vallási hovatartozásuk miatt történő lemészárolását;
  • emberek lefejezésének, keresztre feszítésének, a holttestek nyilvános helyen történő kifüggesztésének gyalázatos tetteit;
  • a jazidik és keresztények iszlám hitre kényszerítését, tőlük védelmi pénz követelését, vagy száműzetésre kényszerítését,
  • emberek százezreinek, köztük családok, gyermekek, idősek, terhes nők és betegek erőszakos elűzését;
  • jazidi és keresztény lányok és nők hadizsákmányként történő kezelését;
  • a nők erőszakos megcsonkításának barbár gyakorlatát;
  • a keresztények és muzulmánok szent helyeinket elpusztítását,
  • a templomok és rendházak katonai megszállását és megszentségtelenítését;
  • a keresztény és más vallási közösségek szimbólumainak eltüntetését;
  • a felbecsülhetetlen értékű keresztény vallási-kulturális örökség elpusztítását;
  • az aljas erőszak alkalmazását, melynek célja az emberek terrorizálása, hogy így kényszerítsék őket megadása vagy menekülésre;

Semmiféle ügy, különösen nem egy vallás, nem jogosít fel senkit erre a barbár eljárásmódra. Egy rendkívül súlyos, az emberiség és Isten, a mindenek teremtője elleni támadásról van szó, amint arra Ferenc pápa is gyakran emlékeztet.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy muzulmánok és keresztények, igaz hol jobban, hol kevésbé, évszázadokon át képesek voltak együtt élni, és az együttélés olyan kultúráját és olyan civilizációt építettek fel együtt, amelyre méltán büszkék. Éppen ez az alap tette lehetővé az utóbbi években, hogy a keresztények és muzulmánok közti dialógus folytatódott és elmélyült.

Az iraki keresztények, jazidik és más vallási közösségek, illetve kisebbségként élő népcsoportok világos és bátor állásfoglalást várnak a vallási vezetőktől, különösen is a muzulmánoktól, a vallásközi párbeszéd résztvevőitől, valamint minden jóakaratú embertől.

Mindnyájuknak egyhangúlag és egyértelműen el kell ítélniük ezeket a súlyos bűncselekményeket, és elutasítani, hogy ezeket a bűnöket vallási érvekkel igazolják. Máskülönben milyen hitele lehet bármelyik vallásnak, azok követőiknek és vezetőiknek? És milyen hitellel bírnak a vallásközi párbeszédek, melyek oly nagy türelemmel folytattak az elmúlt években?

Az állami vezetők mellett a vallási vezetőknek gyakorolni kell befolyásukat a hívőkre, hogy megszűnjön ezen bűncselekmények szisztematikus elkövetése, illetve az elkövetők megkapják büntetésüket, és hogy visszaálljon ezeken a területeken a jogállamiság, biztosítva a száműzöttek visszatérést.

Felhívva a figyelmet az emberi társadalmak szervezésében szükséges etikus gondolkodásra és magatartásra, a vallási vezetők ne mulasszák el hangsúlyozni, hogy a terrorizmus anyagi vagy fegyverrel történő támogatása erkölcsileg elítélendő.

A Vallásközi Párbeszéd Pápa Tanácsa hálás mindazoknak, akik már felemelték hangjukat a terrorizmus ellen, főleg azok ellen, akik a terrorizmust vallási alapon igazolják.

Csatlakozzunk Ferenc pápához: „A Béke Istene ébresszen mindannyiunk szívébe hiteles vágyat a párbeszédre és a kiengesztelődésre. Az erőszakot nem lehet erőszakkal legyőzni. Az erőszakot csak a béke győzi le”.

Forrás: Official Vatican Network

Magyarra fordítva a francia eredetiből.