Oldal kiválasztása
A Szent Péter bazilika előtt

A Szent Péter bazilika előtt

A II. vatikáni zsinat megnyitásának alkalmából XVI. Benedek pápa az idei évet a Hit évének hirdette meg. Porta fidei kezdetű motu propriójában így fogalmaz: „újra föl kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét.” (Porta fidei, 2.)

A szeminaristák, novíciusok, novíciák, és a szerzetesi képzés kezdetén lévők római zarándoklata, mely július 4-6. között került megrendezésre, jó alkalmat nyújtott arra, hogy mi is (jelölt, novíciák, ideiglenes fogadalmasok és elöljáróink) mélyebben megéljük hitünk nagy ajándékának misztériumát, hálát adjunk a szentháromságos egy Istennek a hit kegyelméért, és imádsággal forduljunk Urunk felé: „adauge nobis fidem! – „növeld bennünk a hitet!”.

Az Örök városban töltött idő alatt lehetőségünk nyílt arra, hogy meglátogassuk rendünk nevezetes helyeit: a Santa Sabina bazilikát, a helyet, ahol Szent Domonkos Atyánk imádkozott, és a kolostort, melyben cellája mindmáig megtalálható. Ellátogattunk továbbá a San Sisto női kolostorba, melyet Szent Domonkos alapított szemlélődő apácák számára, a Szent Tamás Pápai Egyetemre (ismertebb nevén Angelicum), valamint Sienai Szent Katalin és Fra Angelico sírjához, melyek a Santa Maria sopra Minerva templomban találhatóak.

A hivatalos program csütörtök délután vette kezdetét. Felemelő érzés volt együtt imádkozni az összesen hatvanhat országból érkezett, több mint hatezer szeminaristával és szerzetesnövendékkel, és így megvallani Jézus Krisztusba vetett hitünket. Az imádságos körmenet az Angyalvár kertjéből indult, és Szent Péter sírjához vezetett, ahol megerősítettük vágyunkat, hogy továbbra is Krisztus követésében szeretnénk élni, és életünket, hivatásunkat és küldetésünket az Örök Pásztor kezébe helyeztünk.

A többi 6000 zarándok között a hit útján

A többi 6000 zarándok között a hit útján

Másnap a város több templomában különböző nyelveken folytak katekézisek, melyek témája a hivatás a II. vatikáni zsinat tanításában volt. Délután lehetőségünk nyílt arra, hogy megtekintsük Róma nevezetesebb templomait, a pápai bazilikákat, és imádkozhassunk a Szent lépcsőn, melyet Nagy Konstantin császár anyja, Ilona császárné hozatott Rómába, és melyen a hagyomány szerint Jézus elítélése előtt felment Pilátushoz.

Szombat délelőtt, míg elöljáróink a Lateráni Egyetem aulájában Mons. Salvatore Fisichella érsek előadásán vettek részt, mi a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikát tekintettük meg.  Nem messze ettől a helytől, az ostiai úton szenvedett vértanúságot a pogányok apostola, akinek sírja a bazilika alatt található. Ez után a Szent Péter-bazilikában részesültünk a kiengesztelődés szentségében és részt vettünk az Eucharisztián. Már kora délután, bazilika kupolájából figyelemmel kísérhettük, amint egyre hosszabban kígyózik a sor a VI. Pál terem előtt. Ennek oka a négy órakor kezdődő rendezvény volt, aminek keretén belül lehetőségünk nyílt találkozni Ferenc pápával, és meghallgatni személyes és közvetlen hangvételű tanítását és bíztató szavait. A Szentatya beszédében különböző témákat érintett, mint például a végső döntések meghozatalának nehézsége, a Krisztussal való találkozásból fakadó öröm, a cölibátus fontossága, a szegénység, közösségi élet és hitelesség. Ferenc pápa beszéde után körmenetben vonultunk át a vatikáni kertekbe, ahol együtt elimádkoztuk a rózsafüzért.

Vasárnap zarándoklatunk hivatalos programjának lezárásaként pápai szentmisén vettünk részt a Szent Péter bazilikában, ahol ismét meghallgathattuk a Szentatya szavait. A pápa kiemelte, hogy küldetésünk Isten hívásában gyökerezik, aki azzal, hogy hív valakit, egyúttal küldetést is bíz rá. A keresztény küldetés főbb pontjaiként a következőket jelölte meg: a vigasztalás öröme, Krisztus keresztje és végül az ima. Homíliájának végén felhívta figyelmünket az igehirdetés kontemplatív dimenziójára, arra hogy az evangelizáció mindenekelőtt térden állva történik, ezért mindig az imádság embereinek kell lennünk.

Zarándoklatunk segített minket abban, hogy megszilárduljunk hitünkben, hogy mi is felfedezzük „hitünk útját”. Megerősítést kaptunk meghívásunkban és küldöttségünkben, valamint új lendületet ahhoz, hogy hirdetni tudjuk Krisztus örömhírét mindazoknak, akikkel kapcsolatban vagyunk, és akik környezetünkben élnek.