Oldal kiválasztása

Mindig nagy élmény gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozni. Nem csupán azért, mert általuk mi, felnőttek is újra átélhetjük a fiatalság gondtalanságát, a gyerekek felnőttekbe vetett feltétlen bizalmát, hanem azért is, mert ilyenkor újra és újra rádöbbenünk arra, hogy tényleg „ilyeneké az Isten Országa” (Mk 10,14). Jézus nem véletlenül állítja elénk a gyermekeket, és figyelmeztet minket arra, hogy csak akkor juthatunk be az Országba, ha gyermekként fogadjuk be azt. Nagy a felelősségünk a felnövekvő nemzedék iránt, hisz olyanná válnak, amilyennek mi neveljük őket.

Ehhez hasonló gondolatok kísértek Szlovákia egy kis falujába, Kisgyarmatra, az immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő lánytábor helyszínére, ahol mi, domonkos nővérek lehetőséget kaptunk arra, hogy több mint ötven kislánnyal együtt töltsünk néhány gyönyörű napot. Táborunk témája a liturgia volt, komoly és játékos foglalkozásokkal szerettük volna közelebb hozni a gyerekeket a szentmise és a szentségimádás titkaihoz. Szerettük volna lehetőséget nyújtani nekik arra, hogy megtapasztalják Jézus irántuk érzett végtelen szeretetét, közösen tenni egy lépést az Isten felé, hogy jobban megismerjük és megszeressük Őt, aki előbb szeretett minket, és hogy jobban meggyökerezzünk és megszilárduljunk katolikus hitünkben.

A délelőtti kimerítő munka után a délutánok alkalmat nyújtottak a felhőtlen szórakozásra: kézműves foglalkozásokra, csapatversenyekre, fürdőzésre, társasjátékokra, akadályversenyre – arra, hogy a lányok jobban megismerjék önmagukat, saját képességeiket, és egymást, hogy új barátságok szövődhessenek.

A liturgikus naptár Szent Mária Magdolna, Svédországi Szent Brigitta és Árpád-házi Boldog Kinga személyében három nagyszerű női szentet állított elénk példaként ezekben a napokban, így a közös szentmiséken alkalmunk nyílt arra, hogy a szentbeszédek által elmélkedjünk ezeknek az asszonyoknak életéről, erényeiről, és bátorítást kaptunk, hogy mi is kövessük életpéldájukat, és így előbbre haladjunk az életszentségre vezető úton.

Táborunk utolsó napján közös szentségimádáson vettünk részt, hogy a szentségi Krisztus arcára szegezve tekintetünket, mi is egyre jobban hasonlítsunk Hozzá, hogy kitárjuk előtte életünket, kérjük az Ő segítségét, bocsánatát, hogy hálát adjunk az együtt eltöltött napok ajándékaiért, és dicsőítsük Őt. Késő délután hálaadó szentmisével ért véget a negyedik lánytábor.

Ez úton szeretnénk köszönetet mondani Ďurás Márk atyának, aki már negyedik éve töretlen lelkesedéssel szervezi meg a tábort, és lehetőséget ad nekünk, arra, hogy közreműködjünk annak lebonyolításban. Köszönet illeti Klárit, és minden lelkes segítőt, és végül és nem utolsósorban pedig a tábor résztvevőit a legkisebbektől a legnagyobbakig, akik nélkül ez az esemény nem valósulhatott volna meg.

Jó látni a lelkesedésüket, tanulni egyszerűségükből, az arcukon tükröződő tisztaságukból, önfeledtségükből. Társaságukban a felnőttek is rájönnek arra, hogy ők is voltak gyerekek, újra átélik azokat a gondtalan éveket, és egy kis időre elfeledkeznek a mindennapok ügyes-bajos dolgairól, újra rátalálnak az Istenre való feltétlen ráhagyatkozás szépségére és fontosságára.