Oldal kiválasztása

 

Kongregációs Együttlét Karácsony Nyolcadában

Minden évben kétszer-háromszor az egész közösség összejön, hogy néhány napot együtt tölthessünk azokkal a nővértársainkkal is, akikkel az év folyamán ritkábban találkozunk, lévén, hogy különböző városokban (Kőszegen, Hódmezővásárhelyen, Budakeszin) élünk.

 Az ún. nagy közös együttlétek egyike mindig december 28-tól 30-ig tart, nem volt ez másként idén sem: december 28-án ki-ki, vagy vérszerinti családja, vagy baráti körből megérkezett Budakeszire, ahol ezek a találkozók rendszerint helyet kapnak. Természetesen mindig akad néhány nővér, akik valamilyen okból nem mennek haza családjuk körébe Karácsony után, de ők is pihenéssel, rekreációval, illetve a vendégszobák előkészítésével töltötték az időt.

Az első közös programunk 28-án délben az örömteli találkozások első perceinek köszönhetően kissé zajos, de igen vidám ebéd volt, amit nem kevésbé vidám (és zajos) mosogatás követett.

A délután azonban már komolyabb volt. Hagyományainkhoz híven megtartottuk a szintén nagy és közös megosztásunkat, ahol mindenki megoszthatja a többiekkel mindazt, ami számára fontos, értékes, vagy éppen nehéz és küzdelmes volt az elmúlt év folyamán.

Erre a viszonylag hosszú megosztásra nem sajnáljuk az időt és nem is szabd sajnálni, hiszen ez egymás meghallgatásának és önmagunk megosztásának kivételes lehetősége, amikor a közösség minden tagja figyelemmel hallgatja a másikat, úgy, hogy egyrészt tudja, hogy őt is meghallgatja majd mindenki, másrészt ezen az alkalmon valóban mindenki jelen van, a jelöltektől az örökfogadalmasokig bezárólag.

Az estét a vesperás és a szentmise közös ünneplésével zártuk, melyet Stift Zoltán atya celebrált, aki a prédikációban arról beszélt, hogy a Szent Család megtestesítői elsősorban maguk a szerzetesközösségek, hiszen ők – éppúgy, mint a Szent Család tagjai – nem egymást választották, hanem Isten választotta őket. Gazdagító homília volt….

Másnap, a laudes és a reggeli szentmise után rövid kirándulást tettünk a budakeszi erdőben: az idő hideg volt, de a hangulat annál vidámabb. Jó volt sétálni, kötetlenül beszélgetni, folytatni az immár személyes megosztásokat.

29-e hideg délutánját a még nem örökfogadalmasok vacsorakészítéssel és egyéb konyhai munkákkal töltötték, míg az örökfogadalmasok az előadóteremben a magyarszéki kármelita monostor perjelnőjének, Mirjam nővérnek Avilai Szent Teréz egyháztanító művei alapján az imaéletről, imádságról tartott elődadását hallgatták.