Oldal kiválasztása

Szent Ágoston: Krisztust látó szemek

(Enarrationes in Psalmos, 127,8)

Mi ez a tiszta félelem? Testvéreim, erre a tiszta félelemre kell értenünk a szavakat: „Boldogok mindazok, akik félik az Urat, akik az Ő útjain járnak.” (Zsolt 127,1) Ha Urunk Istenünk segítségével képes vagyok méltón beszélni erről a tiszta félelmemről, talán ez a tiszta félelem a tiszta szeretetre gyullaszt fel majd sokakat. Csak hasonlattal tudom jól elmagyarázni. Képzelj magad elé egy tiszta nőt, aki féli a férjét; és képzelj el egy másik, házasságtörő nőt is; ő is féli a férjét. A tiszta nő attól fél, hogy magára hagyja őt a férje; a házasságtörő attól, hogy megérkezik. Mi van akkor, ha mindketten távol vannak? Ez attól fél, hogy jön; amaz pedig attól, hogy késik.

Bizonyos értelemben távol van az, akinek el vagyunk jegyezve, távol van, aki nekünk foglalóként adta a Szentlelket, távol van, aki megváltott minket vérével. A Vőlegény Ő, akinél nincs szebb, aki szinte csúfnak látszott az üldözők kezei között. Kevéssel előbb róla írta Izajás: „Láttuk őt, nem volt sem szép, sem ékes”. (Iz 53,2). Tehát csúf a mi Vőlegényünk? Távolról sem: hogyan szerethették volna ugyanis őt azok a szüzek, akik a földön nem kerestek férjet? Tehát az üldözők számára tűnt csúfnak: ha nem tartották volna csúfnak, nem törtek volna rá, nem korbácsolták volna meg, nem koronázták volna tövisekkel, nem csúfolták volna köpésekkel: de mert csúfnak tűnt számukra, ezeket művelték vele: nem volt ugyanis olyan szemük, amely Krisztust szépnek látta volna. Miféle szemek számára tűnik Krisztus szépnek? Ilyen szemeket kívánt Krisztus, amikor azt mondta Fülöpnek: „Olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem láttatok engem?” (Jn 14,9). Ezeket a szemeket meg kell tisztítani, hogy megláthassák azt a fényt. Ha csak gyengéden is érinti őket a ragyogása, szeretetre gyulladnak, és így meg akarnak meggyógyulni, és megvilágosodnak. Hogy megtudhassátok, hogy Krisztus, akit szeretünk, szép, ezt mondja a Próféta: „Szebb, mint akárki az emberek fiai közül”. (Zsolt 44,3.) Minden embert felülmúl szépsége.

Mit szeretünk Krisztusban? A keresztre feszített tagokat, az átszúrt oldalát, vagy inkább a szeretetét? Amikor halljuk, hogy értünk szenvedett, mit szeretünk? A szeretetet szeretjük. Szeretett minket, hogy viszontszeressük Őt; és hogy viszontszerethessük, meglátogatott minket Szentlelkével. Szép Ő, és távol van. Kérdezze meg magától a menyasszony, hogy vajon tiszta-e. A tagjaiban vagyunk mindannyian, testvéreim: az Ő tagjaiban vagyunk, ezért egy ember vagyunk.

Mindegyikünk lássa, miféle a félelme: vajon olyan-e, amelyet kizár a szeretet, vagy olyan, mely megmarad örökre? Most mindenki kipróbálhatja, és ki is fogja még próbálni. Távol van a Vőlegényünk; kérdezd meg a lelkiismeretedet, akarod, hogy eljöjjön, vagy azt akarod, hogy még késlekedjék? Lássátok, testvérek: szívetek kapuján zörgettem, de a bent lakozó hangot Ő hallotta. Mivel ember vagyok, az én fülemhez nem jutott el, mit mondott kinek-kinek a lelkiismerete. Ő viszont, aki testi jelenlétét tekintve távol van, de fenségének erejében jelenvaló, hallott benneteket. Milyen sokan vannak, akik ha hallják: „Íme, itt van már Krisztus, holnap itt van az ítélet napja”, nem mondják: Bárcsak eljönne már! Akik ugyanis mondják, nagyon szeretnek. És ha azt hallják, hogy késlekedik, félnek, hogy késlekedik, mert félelmük tiszta. Amint most attól félünk, hogy késlekedik, úgy amikor majd megérkezik, attól félünk, hogy eltávozik. Tiszta lesz ez a szeretet, mert nyugodt és gondtalan. Ő nem fog ugyanis minket elhagyni, miután megtalált minket, hiszen Ő már keresett minket azelőtt, hogy mi kerestük volna Őt. Testvéreim, ilyen tehát a tiszta félelem: szeretetből jön. Az a szeretet pedig, amely nem tiszta, fél a jelenléttől és a büntetéstől.  Félelemből teszi a jót: nem attól fél, hogy elveszíti a jót, hanem hogy el kell viselnie a rosszat. Nem attól fél, hogy elveszíti a legszebb Vőlegény öleléseit, hanem attól fél, hogy a pokolra kerül. Jó ez a félelem, hasznos, mégsem marad meg örökre; mert még nem az a tiszta félelem, amely örökre megmarad.