Oldal kiválasztása

Orleansi Boldog Regináld (1180-1220)

1180 körül született a franciaországi Orleans Egyházmegyében, gazdag családból. Kora ifjúságától kezdve éles elme, hatalmas tudásszomj, nemes egyéniség, határozott szilárdság jellemezte. 1198-ban kezdte meg jogi tanulmányait a párizsi egyetemen, majd 1206–1211 között már a kánonjogi professzoraként adhatta tovább tudását. Kiemelkedő szellemi teljesítményével, kivívta mind a tanárok, mind a diákok elismerését. Így nem sokkal később az orleansi székeskáptalan dékánjává választották. E magas megbízatásával fiatal kora ellenére soha nem élt vissza, hanem nemes egyszerűséggel, alázattal teljesítette a rábízott szolgálatot: tudott kegyes és engedékeny lenni, de ha kellett, keményen harcolt az igazság érdekében.
1218. a fordulat évének bizonyult számára. Elhagyva sikereinek színhelyét, úgy döntött, hogy a Szentföldre kíséri püspökét. Útjuk Rómán keresztül vezetett, ahol Hugolin bíborossal (a későbbi IX. Gergely pápa) és Szent Domonkossal is megismerkedhettek. Regináld Szent Domonkosban az eszményi prédikátort fedezte fel. Domonkos felkínálta az ifjú professzornak fiatal rendjébe való felvételét, amit Regináld el is fogadott. Ugyanakkor egy súlyos és már-már halálhoz vezető betegség az Isten Igéjének hirdetése melletti elköteleződés e döntő lépését meghiúsítani látszott. Az orvosok lemondtak Regináld életéről. Szent Domonkost szíve mélyéig fájdalmasan érintette a megrendítő hír, ezért – mint oly sokszor – a Boldogságos Szüzet könyörögve kérte, hogy legalább rövid időre tartsa meg kedves „fiát” a rend számára.
Ekkor csodálatos dolog történt: Szűz Mária megjelent Regináldnak Alexandriai Szent Katalin és Szent Cecília társaságában, és szent olajjal megkente szemét, fülét, orrát, száját, kezét és lábát, és megígérte neki, hogy három nap múlva ismét eljön és meggyógyítja. Ezután megmutatta neki a rend vállruháját, vagyis a skapulárét ezekkel a szavakkal:

„Íme, szerzeted ruhája.”

Majd három nap múlva ismét eljött Regináldhoz, újra megkente őt, aki immár teljesen meggyógyult. Regináld közölte Domonkossal a Szűzanya kívánságát, hogy adja rá a Rend ruháját és a fehér skapulárét. Így ezután a testvérek az ágostonrendi kanonokok karinge helyett gyapjú vállruhát öltöttek. A rend azóta is ezekkel a szavakkal adja át beöltözéskor ezt a ruhadarabot:

„Vedd e szent vállruhát, rendi öltözetünk e legkiválóbb darabját, mint a Szent Szűz anyai szeretetének zálogát.”

Reginald

Regináld a szentföldi zarándokútról megérkezve lépett be a Prédikátorok Rendjébe. Ezután Domonkos 1218. decemberében Regináldot helyetteseként Bolognába küldte, ahol olyan ékesszólással és lelkesedéssel prédikált az evangéliumról, hogy azt tartották róla:

„Regináld testvér prédikációi veszedelmet jelentenek azok számára, akik nem akarnak a rendbe lépni.”

Egész Bologna forrongott szavaitól. Személyes varázsa sok egyetemi tanárt és diákot arra indított, hogy belépjenek a domonkos testvérek sorai közé, s Isten Igéjének átadva magukat, az Igazság prédikátoraivá legyenek. Ez időben az isteni kegyelem erejétől és Regináld hatására, több mint 100 taggal gyarapodott a hitszónok rend. Többek között ő vette fel a rendbe Szent Domonkos első utódát, szászországi Boldog Jordánt és a Bologna mellett alapított női kolostor első jelentkezőit, andalói Boldog Diánát és társait.
Domonkos 1219-ben Párizsba küldte Regináldot, hogy az ottani Szent Jakab kolostort megújítsa. Itt – épp úgy mint Bolognában – óriási lendülettel tevékenykedett és hirdette Isten Igéjét. Érkezése után azonban nemsokára megbetegedett és 1220. február 12-én meghalt.
IX. Piusz pápa 1875. július 8-án avatta boldoggá. Emléknapját február 12-én ünnepeljük.