Oldal kiválasztása

Szászországi Boldog Jordán

A Domonkos Rend második generálisa (XII. sz. vége – 1237. február 13.)
Jordánra Szent Domonkos első utódaként a Rend szervezésében oroszlánrész hárult: 15 év alatt, amíg a Rend (második) generálisaként szolgált, a konventek száma harmincról mintegy háromszázra nőtt. Az apostoli lelkű rendfőnökre mint kiváló nevelőre, lelkivezetőre és szónokra emlékezik rendi hagyomány.
A nemesi származású fiú fiatalon került Párizsba, ahol 1219-ben megismerkedett Szent Domonkossal. A következő évben belépett a párizsi Szent Jakab konventbe, ahonnan két hónap múlva elküldték a bolognai káptalanra. Egy évvel később pedig Domonkos rá bízta a lombardiai tartomány vezetését. Domonkos halála után pedig őt választották a rend generálisává.

A nemesi származású fiú fiatalon került Párizsba, ahol 1219-ben megismerkedett Szent Domonkossal. A következő évben belépett a párizsi Szent Jakab konventbe, ahonnan két hónap múlva elküldték a bolognai káptalanra. Egy évvel később pedig Domonkos rá bízta a lombardiai tartomány vezetését. Domonkos halála után pedig őt választották a rend generálisává. Elöljárói munkája során megszerkesztette a rendi szabályzatot, melynek köszönhetően megszilárdult a rend szervezete.

Bejárta egész Európát. Vonzó személyiségének is köszönhetően több mint 1000 jelentkezőt vett fel a rendbe. Közülük a legkiemelkedőbb Nagy Szent Albert volt. Személyes példájával és leveleivel buzdította a testvéreket és nővéreket az életszentségre. Istenbe és a Szűzanyába vetett bizalmát tükrözi, hogy amikor megérkezett egy városba tüstént sok szerzetesi ruhát készíttetett, mert remélte, hogy testvéreket vehet fel.

Annak érdekében, hogy az első nemzedék példáját áthagyományozza az utókorra megírta a Prédikáló Rend kezdeteinek könyvét (Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum).

„Tehát úgy határoztam, hogy mindezeket sorrendben leírom, én, aki bár nem voltam jelen a Rend kezdeteinél, mégis beszéltem az első testvérekkel, és magát boldog Domonkost is nemcsak még világiként, hanem rendtagként is sokat láttam, barátként ismertem, neki gyóntam, az ő kívánságára szenteltek diakónussá, bár a rendi ruhát csak négy évvel a Rend alapítása után kaptam meg.“ (Libellus 3)

A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.

domonkoshalaosagy8.