Oldal kiválasztása

 „Irakban nehéz a holnapra gondolni”

Interjú Luma Khudher domonkos nővérrel

Luma Khudher domonkos nővér az iraki Sienai Szt. Katalinról nevezett Domonkos Nővérek vezetőségének tagja idén nyáron Chicago-ban, a Catholic Theological Union-on tanított. Az Illinois állambeli Springfield-i domonkos nővéreknél tett látogatása során volt alkalma Beth Murphy nővérrel, a Kongregáció Kommunikációért felelős vezetőjével beszélgetni. Beszélgetésük középpontjában annak a 150.000 embernek a sorsa állt, akik az Iszlám Állam támadása elől a Ninivei síkság falvaiba menekültek 2014. augusztus 6-án.
Bár Ankawában, Erbilben és Dohukban, ahol a legtöbbi iraki domonkos nővér él, a helyzet némiképp stabilizálódott, Irak, több mint három millió, otthonát elvesztett, és az országban szétszóródott emberrel együtt, továbbra is krízisben van. Miközben a Moszul ISIS alóli felszabadításáért indított katonai műveletek folynak, az ENSZ jelentése szerint június óta az iraki családok is mozgásban vannak, és naponta 2000-7000 ember kel útra. Ebben a bizonytalan helyzetben számos olyan ember van, akiket a domonkos nővérek, és az általuk segített emberek sem ismernek. Az interjút szerkesztett formában adjuk közzé.

 

Iraqi-Sisters-return-to-Qaraqosh

Néhány hetet most utazással töltöttél. Milyen volt a helyzet, amikor Irakban tartózkodtál?
Nem láttuk világosan a következő lépést. Amióta tavaly októberben megkezdték a Ninivei síkság városainak felszabadítását, az embereket eltöltötte a remény, hogy visszatérhetnek otthonaikba és ott folytathatják az életet, ahol abbahagyták. De természetesen nem ez történt, hiszen rengeteg otthont elpusztítottak, felégettek, vagy valamiképpen tönkretettek. Ráadásul teljesen kifosztották őket. Az emberek még most sem tudják, hogyan tovább. Azok, akik a hazatérést tervezték, most visszakoznak. És természetesen vannak, akik a mindent elsöprő pusztítás láttán inkább azt tervezik, hogy nem építik újjá otthonaik, hanem elhagyják az országot.
Azt beszélik, hogy októberben néhány keresztény faluban megnyitják az állami iskolákat, de ez még egyáltalán nem biztos, ezért egyelőre várunk, majd meglátjuk, mi lesz.
Sokan vannak, akik Irakon kívül szeretnének új életet kezdeni?
Hogy sokan, azt nem mondanám, hiszen pontosan nem tudjuk hány emberről is van szó, de néhányan valóban elmennek.
Talán nem árt némi háttér-információ. Karakos a Ninivei síkság legnagyobb városa. Az exodus előtt hány ember élt ott?
Ötvenezer.
Ezek az emberek jelenleg Irak kurdisztáni részén élnek szétszóródva. Milyen helyzetük volt ezeknek az embereknek az elmúlt néhány évben?
Karakos csak egy azon keresztény városok közül, ahonnét az emberek elmenekültek. Összesen 23 várost hagytak el, ezek közül 8 keresztény. Az emberek Ankawába, egy szintén keresztény városba mentek. Ankawának korábban kb. 25.000 lakosa volt, majd egyetlen éjszaka alatt több ezer keresztény jelent meg és a lakosok száma 150.000-re nőtt. Mindenkinek persze nem is jutott hely. Az emberek az utcákon, templomokban, parkokban húzták meg magukat. Nem volt hova menni. Aztán fokozatosan elkezdték a táborok szervezését. Nyár volt, ezért az iskolákat megnyitották, s így az emberek ott, az osztálytermekben kaptak szállást. Mi is részt vettünk az Egyház és a humanitárius szervezetek által kínált segítségnyújtásban. Egy éven keresztül csak ezt csináltuk.
Közösségként pedig a mindennapokban igyekeztünk segíteni, úgy, ahogy éppen tudtunk. Tejet, pelenkát, matracokat, párnákat, takarókat és hasonló dolgokat osztottunk az embereknek. Egy év múlva az emberek kezdtek megállapodni. Azok, akik táborokban éltek, megszervezték az életüket, és továbbra is különféle helyekről kapnak segítséget. Mások lakásokat béreltek, és még mos is itt élnek. Lassacskán képesek lettünk arra is, hogy iskolákat nyissunk. Kurdisztán hivatalos nyelve a kurd. A legtöbb, keresztény városokból származó család nem beszéli a kurd nyelvet, mert a fő nyelvük az arab. Így az első, Kurdisztánban töltött évben csak nagyon kevés tanuló jutott be arab iskolába. 2015 őszén nyitottunk egy iskolát 1-6. osztályosok számára, amit tavaly a 7. osztállyal bővítettünk. Most közel 600 diákunk van. Tavaly pedig Dolhukban nyitottunk egy másik iskolát. Az iskola vegyes – keresztények, muszlimok, jezidik is járnak oda -, de az Erbilben nyitott iskolánk teljesen keresztény, mert ott nagyon sok menekült keresztény él.
Kórházaitok is vannak?
Nos, az egyik nővérünk kórházban dolgozik, de nem mi tartjuk fenn az intézményt. Csak segítünk. Néhány humanitárius szervezet rajtunk keresztül küldött gyógyszereket, egyéb dolgokat a kórháznak.
Közel három év otthontalanság után a dolgok kezdenek kicsit rendezettebbé válni. Egyesek lakásokban, mások lakókocsikban élnek, s nagyon kevesen vannak azok, akik még mindig sátorban laknak. Igaz ez?
Azok közül, akik 2014-ben menekültek el, azt hiszem, már senki nem él sátorban. Viszont nagyon sokan vannak, akik Moszulból most menekültek el, és Erbilen kívül, sátorokban élnek.
Mit jelent mindez az emberek jövőképe szempontjából? Mit jelent ez számukra?
Irakban nehéz a holnapra gondolni. Egyszerűen nem lehet. Az országban minden a politikai helyzettől függ. Azok, akik továbbra is tényleg Irakban szeretnének élni, különösen – és itt keresztény szemszögből értem -, többet fognak tudni, ha majd a várost felszabadítják. Jelenleg ugyanis a hírek szerint Moszulnak csak egy részét szabadították fel, de a harcok még folynak. Még mi nővérek is képtelenek vagyunk oda visszamenni megnézni a rendházainkat, mert még mindig nagyon veszélyes. Én azt gondolom, hogy amikor a dolgok rendeződnek Moszulban, az embereknek is több reményük lesz a visszatérésre, az újrakezdésre, munkára, új jövő építésére. De Irakban jelenleg nagyon nehéz a jövőt előre látni.
Miért olyan fontos Moszul felszabadítása azoknak a menekülteknek, akik most Ankawában vagy Erbilben élnek?
Irak teljes keresztény közössége Moszul környékén élt. Moszul a Ninivei síkság központja, elsősorban az egyetemei és a munkalehetőség miatt. Vagyis Moszul helyzetének a rendezése egyet jelent a Ninivei síkság helyzetének a rendezésével. Most tehát minden Moszul helyzetétől függ.
Ez érvényes az elmenekült családokra és a nővérekre is. A következő hónapokban milyen döntések várnak rátok?
Mi együtt mozdulunk az Egyházzal. Például, az egyik keresztény város, a Dohuk közelében álló Teleskof-ot felszabadították, és jelenleg a kurd regionális kormány ellenőrzése alatt áll, tehát ez elég biztonságos. néhány család ár vissza is tért, így az Egyház is úgy döntött, visszatér. Az Egyház segít az épületek újraépítésében. Mi is helyreállítottuk a rendházunkat, és remélhetőleg néhány napon belül már nővérek is fognak ott élni. Ez tehát az első lépés. Az Egyház jelenleg Karakosba is visszatérőben van, és nekilátott az otthonok újjáépítésének. Amint az Egyház visszatér Karakosba, mi is visszatérünk. Aztán valószínűleg találni kell egy helyet ahol élhetünk, amíg újra nem épül a rendházunk. Mert ez fontos, nagyon fontos számunkra, hogy a népünkkel éljünk. Velük voltunk az elmenekülés előtt, velük voltunk és segítettük őket az otthontalanság idején, és velük leszünk, amikor visszatérnek. Sok bátorságra, nagy hitre van szükség ahhoz, hogy a nulláról újrakezdjük, mert természetesen rengeteg mindent elpusztítottak. De azt gondolom… azt gondolom, az emberek végül visszatérnek, legalábbis néhányan, és újraépítik a várost.
Mi okozza a legfőbb gondot?
A sok lerombolt ház. 2248 házat felégettek, 116 teljesen tönkrement. És ez csak Karakos. Karakost azért említem, mert ez a legjelentősebb keresztény város Irakban. De más városok is vannak, amelyeket teljesen elpusztítottak, mint Batnaya, egy kis keresztény város, ami teljesen elpusztult. Volt ott egy rendházunk, de lerombolták. Az óvodát – talán azt sem találjuk meg majd, hogy hol állt -, és a hasonló dolgokat, teljesen lerombolták. Legalább egy, ha nem több évbe fog kerülni, amire újraépítjük.
Honnét jön anyagi támogatás?
Különböző humanitárius szervezetek próbálnak segíteni. Az egyik a Kirche in Not (Segítség a szükségben lévő Egyháznak). Természetesen mások is vannak, de mi főleg ezzel a szervezettel dolgozunk, mert ők voltak az elsők, akik segítséget ajánlottak fel, és tervük is volt hozzá. Mára az iraki püspökök külön papokat jelöltek ki erre a munkára. Karakosban, Basheeqa-baan és Bartillában van egy-egy pap, akik a Szír, illetve Káld Egyházért végzett munkálatok koordinálását végzik.
Hogyan boldogulnak a helyzettel? Mik a tervek az újjáépítés kezdő lépéseihez?
Az első terv az, hogy az otthonokkal, majd a templomok és rendházak újjáépítésével kezdik. Úgy tűnik, ezzel mindenki elégedett. Ez tehát az első lépés. A várost két részre osztották. Egyszerre ötven épületen fognak dolgozni. Azzal a területtel kezdik, ahová legvalószínűbb, hogy az emberek majd visszatérnek, vagyis oda, ami biztonságos. A második lépés az lesz, hogy a csak részben lerombolt házak helyreállítása után a teljesen felégetett házak következnek. Azt tervezik, hogy először azoknak a házát építik újra, akik vissza akarnak térni. Azért tegyük hozzá, hogy ha egy család már elhagyta Irakot, de mégis szeretnék, hogy a házukat újjáépítsék, akkor újjá lesz építve, de más család fog ott élni, mégpedig ingyen, amíg a helyzetük nem rendeződik és az ő otthonukat is újjá nem építik. Azt hiszem nagyon jól megszervezték ezt a munkát. Nagy munka lesz, de jól fogtak hozzá.
Azt mondtad, hogy az olyan szervezetek, mint az „Kirche in Not” biztosítják az anyagi hátteret. Az Iraki Központi Kormánytól vagy a Kurd Regionális Kormánytól kaptok valamilyen segítséget?
A kurd kormánytól nem. Reméljük, hogy az iraki kormány nyújt némi segítséget, bár ezidáig semmit nem kaptunk. Azt hiszem, némi összeget kénytelenek lesznek felajánlani az újraépítéshez, de gondolnunk a társadalom más csoportjaira is. Nemcsak a városok pusztultak el. Moszult totálisan romba döntötték a légicsapások és a hónapok óta tartó harcok. Hogy a kormány mennyit szán majd ezeknek a helyeknek, az talán a károk mértékétől is függ. Nem tudjuk, erről még nincsenek híreink. De nem csak a Ninivei síkságról van szó. Moszult, és más városokat, mint Anbar, Fallujah, Ramadi, szintén érintette az Iszlám Állam jelenléte.
Milyen érzelmi hatása volt mindennek a közösségre és a nővérekre nézve? Ez bizonyára nem könnyű. Hogy vannak most?
Azt hiszem, mivel a nővérek a kitelepülés első napjától elhatározták, hogy a néppel együtt dolgoznak, hogy reményt adnak neki, és képesek is voltak másoknak reményt adni, azt hiszem, az élet ezért megy tovább, és mert amikor az Iszlám Állam azt mondta, hogy álljunk meg, mi nem álltunk meg. Egyszerűen csak folytatni kell a küldetésünket. Azt hiszem a nővérek a segítségnyújtással nagyszerű munkát végeztek az elmúlt három évben. Különbözőféleképpen segítettek. Akárcsak a nép, mi magunk is menekültek voltunk. Azt választottuk, hogy a néppel leszünk. Néhány nővér főzött nekik, mások a táborokban vagy a sátrakban segítettek nekik megszervezni az életet. Néhányan óvodákat nyitottak, ahol a gyerekek a nap egy részét tölthették… ilyesmiket. Úgy segítettünk az embereknek, ahogy csak tudtunk. Házakhoz, vallási közösségekhez kopogtattunk be, segítséget kértünk, leveleket írtunk, és nagyon sok pozitív választ kaptunk. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített nekünk, aki adományt küldött, aki imádkozott értünk.
Adományok küldése:
  • Közvetlenül az iraki Sienai Szt. Katalinról nevezett domonkos nővéreknek: a Dominican Sisters of Springfieldvagy az Adrian Dominicans biztonságos online portálokon keresztül.
  • A Ninivei síkság újjáépítéséhez nyújtott segítséget a Kirche in Not-on keresztül küldhetik el. http://www.kirche-in-not.ch/de/spenden.html
  • Az újjáépítéshez felkínált nagyobb összegű adomány esetén pedig a Szír Katolikus Egyház által létrehozott számlára lehet közvetlenül küldeni. ld. a magyarkurir.hu oldalán.
Sr. Beth Murphy, OP
  1. július 17.
Forrás: http://www.op.org/en/content/it-so-hard-think-tomorrow-iraq-interview-sr-luma-khudher-op,
Ford. Szabó Ráhel OP
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, ismerve sok keresztény közösség helyzetét, úgy döntött, hogy az üldözött közel-keleti keresztények megsegítésére online adománygyűjtést hirdet, amelyhez egy erre a célra létrehozott bankszámlaszámon (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, CIB Bank 11100104—18181490—14000003) keresztül tudnak hozzájárulni.