Oldal kiválasztása
Jácint előkelő családból származott, a Konszki Eusztách gróf fiaként látta meg a napvilágot 1185 körül, a család Lanka nevű várában, a boroszlói egyházmegyében. Már fiatalon Isten szolgálatára szánta életét. Tanulmányait Krakkóban kezdte, Prágában folytatta, s a bolognai és párizsi egyetemeken fejezte be. Hittudományokból és egyházjogból szerzett doktorátust. Lengyelországba visszatérve pappá szentelték, a szandomierzsi káptalan tagjává nevezték ki, s a krakkói egyház kanonokja lett. Jácint, nagybátyjának Konszki Ivónak Krakkó püspökének és bátyjának Cseszlausznak kíséretében Rómába utazott 35 évesen, ahol találkozott Szent Domonkossal és megismerkedett a domonkos renddel. 1220-ban Rómában belépett a domonkosok rendjébe. Azt a feladatot kapta Domonkostól 1221-ben, hogy alapítsa meg Lengyelországban is a rendet. Jácint először északnak indult Rómából, s már Karinthiában megalapította friesachi zárdát, majd megvetette a prágai és olmützi rendházak alapját. 1222-ben megalapította a domonkosok zárdáját Krakkóban. Virágzó hitélet indult a városban, a lengyel fiatalok közül sokan léptek be a rendbe, s Krakkó vált a lengyel missziós tevékenység központjává. Jácintban Szent Pál térítő buzgósága és fáradhatatlansága ébredt fel, 1224 és 1236 között számos apostoli utat tett meg, bejárta a Lengyelországgal szomszédos országokat, Magyarország kivételével. Hirdette az igét a dánok, pomeránok, poroszok, svédek, oroszok, tatárok között, zárdát alapított Gdanskban, Pomerániában, Kijevben, Itt élt 1229-33 között.
Kitűnt tiszta jellemével, fegyelmezett, önmegtagadó életével, egyszerűségével. A Szűzanya iránti tisztelete is példás volt. Csodák is fűződnek hozzá, például a kijevi alapítással kapcsolatban. Mikor társaival a leendő zárda felé indult, egy kiáradt folyó, a Visztula az útjukat állta, s nem volt senki, aki átvitte volna őket a túlpartra. Jácint keresztet vetett a folyóra, s a domonkos csapat száraz lábbal kelt át a vízen. Jácint és társai a skapuláréjukat a vízre terítették, s így vitték át az Oltáriszentséget és a Szent Szűz szobrát.
Jácint életének utolsó állomása Szandomierzs, majd Krakkó volt, ahol 1257. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján halt meg az általa alapított zárdában.
VII. Kelemen pápa 1527-ben boldoggá avatta, majd VIII. Kelemen 1594 április 17-én a szentek sorába iktatta. Földi maradványai a mai napig az általa alapított krakkói domonkosok templomában nyugszanak a Szent Jácint kápolnában, amely állandó látogatottságával arról tanúskodik, hogy a domonkos rend és a lengyel nép ma is a legnagyobb kegyelettel adózik nagy szentjének.
Jaácint