Oldal kiválasztása
A világegyház november 1-én üli a Mindenszentek ünnepét, de a nagyobb rendeknek, mint a domonkosoknak is, van saját ünnepük, amikor rendjük minden szentjét és boldogját együtt ünneplik, éspedig november 7-én. A domonkosok (a bencések után) a második olyan rend voltak, akik megkapták ezt a privilégiumot a Szentszéktől 1674-ben. A Domonkos Rend több mint 300 kanonizált szentet és boldogot tudhat magáénak, bár nehéz lenne pontosan megszámolni őket (ez javarészt a sok vértanúnak: több mint 100 vietnámi vértanú van a rendben, vannak kínai, japán és koreai vértanúk, de a spanyol polgárháború áldozatai közül is többen lettek boldoggá avatva). A rend különféle ágaiból jönnek: vannak közöttük pápák, püspökök és egyszerű testvérek, művészek és teológusok, vannak szemlélődő apácák, vannak apostoli nővérek, és vannak világiak, családosok és egyedülállók, vagy akár rózsafüzér társulatok tagjai. Ez is azt mutatja: Isten mindenkit hív az életszentségre, és nem tartja fenn ezt az ajándékot csak az Istennek szentelt személyek számára – bárhol is vagy, téged is szentnek szeretne tudni.
Beletartoznak a rend szentjei közé olyanok is, akik csak „tiszteletbeli” domonkosok, amennyiben a rend védőszentjei, például Szent Mária Magdolna, az apostolok apostola, aki elsőnek hirdette Krisztus feltámadását; vagy Szent Ágoston, akinek a Regulája szerint él mind a mai napig a rend (férfi és női ága egyaránt), és akit ezért sajátunkként szeretünk és tisztelünk.
Egy 1901-ben megjelent „Domonkos szentek rövid életrajza” c. kötetben olvassuk a következőket: 1900-ig hivatalosan 14 szentje és 215 boldoggá avatott tagja volt a rendnek; az 1337-es valenciai általános káptalan összeszámlálta a rend 1234 és 1335 között elhunyt vértanúit, és a lista 13.370 főt számlált; csak a XVI. században 26.000 domonkos adta vértanúként életét a hitért.
1900 óta több új szenttel és boldoggal növekedett a szám, a kanonizált szentjeink 70-en vannak. Azt lehetne mondani, hogy szinte nem telt el úgy évtized a rend történetében, hogy valahol valaki vérét ne ontotta volna Krisztusért. Ők nem mind lettek hivatalosan boldoggá vagy szentté avatva, de őket is ünnepeljük november 7-én, a sok előttünk járt rendtaggal együtt, akik nem lettek ugyan vértanúk, azonban Krisztus hűséges tanúiként, az életszentség magas fokára jutva költöztek haza az Atyához. A remény jelei ők számunkra, hogy mi is meghívást kaptunk a szentek közösségébe, és az ő közbenjárásukra, az Úr kegyelméből el is juthatunk oda. És az öröm jelei is, hiszen a szentek közössége nem csupán jövőbeli remény, hanem jelen valóság is.
domszentek