Oldal kiválasztása

Nővérek a kommunizmus árnyékában

Domonkos Nővérek a kommunizmus árnyékában

 

Kongregációnkat 1868. október 15-én alapították Kőszegen. A közösség gyorsan növekedett, és elsősorban az ifjúság nevelésével, tanítással foglalkozott. (Lásd: Történetünk). 

 

1950-ben (Kongregációnk ekkor több mint 80 éves múltra tekintett vissza) a kommunista rezsim, számos egyéb intézkedése mellett, a szerzetesrendek működését is betiltotta.
2018-ban ünnepeljük Kongregációnk 150 éves jubileumát, mert bár az emberi hatalmak mindent megtettek azért, hogy az isteninek még nyoma se maradjon az országban, Istennek más tervei voltak, és kongregációnk, más szerzetes közösségekkel együtt, a nehézségek, üldöztetés ellenére is fennmaradt, és az Úr dicsősége annál fényesebben ragyog fel, minél inkább sárba akarták tiporni. 
 
Ebben a sorozatban azt idézzük fel, hogy nővéreink miként fordultak szembe a kommunista rendszerrel, miként maradtak állhatatosak, és minként tartották meg fogadalmaikat úgy, hogy még arra is volt erejük és gondjuk, hogy minden veszély ellenére is gondozzák azok domonkos (vagy más, szerzetesi, papi) hivatását, akiket az Úr – a látszólag lehetetlen körülmények ellenére is – meghívott.

 

Sok nővérünk minden tiltás és megfélemlítés ellenére is folytatta az apostoli munkát, gondot viseltek egymásra, ahogy csak tehették, és a rendi utánpótlás érdekében szívükön viselték a fiatalokkal való foglalkozást is, pedig ez akkor nagyon veszélyes volt mind a nővérekre, mind a fiatalokra nézve.
Nővéreink áldozatos és bátor munkálkodásának eredményeként a közösségi élet újraindulásakor (1989 után, amikor összeomlott a kommunista rendszer) több mint húsz, az illegalitás éveiben felvett nővérünk volt.

 

A következő hetekben nővéreink visszaemlékezésén keresztül szeretnénk emléket állítani annak a bátorságnak, elköteleződésnek, hatalmas hitnek, bizalomnak és hűségnek, amellyel kitartottak Krisztus mellett.

Az anyagok nagy részét Farkas Imelda nővér állította össze, aki két módon jutott információkhoz:
  • a még élő nővérekkel készített interjúk,
  • rendőrségi dokumentumok kutatása által.
Utóbbiak között ott vannak a rendőrség által megfigyelt nővérek lefényképezett levelei is, amelyekből sok infót megtudhatunk. Igaz, a jelentések nem túl megbízhatók, mert eleve a megfigyelt személy bemocskolása volt a cél, de némi eligazítást ezek is adnak. De az anyagok összegyűjtésében több más nővér is részt vett, akik foglalkoztak a kongregáció történetével, köztük Magyar Mirjam n., Tóth Veronika n., Nagy Andrea n., illetve Kerekes Ibolya is, aki számos régi, értékes képpel segítette munkánkat.
Legértékesebb forrásaink mégis azok a nővéreink, akik a kommunizmus alatt is tetteikkel, imáikkal és szavaikkal maradandó nyomát hagyták a világban működő isteni kegyelemnek. 

 

A feloszlatás előtt

A feloszlatás előtt Kőszegen, Velemben, Szombathelyen, Szarvaskenden, Vasváron, Budapesten, Szegeden és Hódmezővásárhelyen volt a domonkos nővéreknek közössége. Ezek közül a legnagyobb a kőszegi anyaház volt,  ahol1948-ban a fiatal növendékekkel együtt 74 nővér élt. (Az országban ekkor összesen 203 domonkos nővér volt). Óvodákat, iskolákat, internátusokat, tanítóképzőt tartottak fenn, melyekben szép eredménnyel nevelték és oktatták a magyar ifjúságot.

A tragikus események 1950 előtt kezdődtek, amikor

államosították a nővérek által működtetett iskolákat is.

1. A szétszóratás éve – 1950 

1950_hatarozat_feloszatas