Oldal kiválasztása

A szétszóratás – 1950

A feloszlatás előtt Kőszegen, Velemben, Szombathelyen, Szarvaskenden, Vasváron, Budapesten, Szegeden és Hódmezővásárhelyen volt a domonkos nővéreknek közössége. Ezek közül a legnagyobb a kőszegi anyaház volt,  ahol 1948-ban a fiatal növendékekkel együtt 74 nővér élt. (Az országban ekkor összesen 203 domonkos nővér volt). Óvodákat, iskolákat, internátusokat, tanítóképzőt tartottak fenn, melyekben szép eredménnyel nevelték és oktatták a magyar ifjúságot.
A tragikus események 1950 előtt kezdődtek, amikor államosították a nővérek által működtetett iskolákat is.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete:

1950_hatarozat_feloszatas

 

 

A kongregáció krónikája így örökítette meg ezt a szomorú eseményt:

 

Június 13. és 20-a között minden iskolánkat, internátusunkat teljes felszerelésével, szertárakkal és könyvtárakkal az állam birtokába vette. Igen szomorú napok voltak ezek. A 80 éves Kongregáció minden alkotása, az ifjúságért végzett fáradhatatlan munkálkodásának gyümölcse elvétetett tőlünk. Az iskola – hivatásbeli működésünk színtere – becsukódott előttünk. Visszaszorultunk a klauzúra falai közé töredelmes, engesztelő lélekkel, kérve a jó Isten irgalmát, hogy legalább ezt hagyja meg nekünk.”

 

A pártállam azonban irgalmatlan volt és rövidesen bekövetkezett az, amitől féltek a nővérek. 1950 júniusától kezdve a zárdáinkat kiürítették az állami hatóságok.

 

A szegedi ház volt az első, ahonnan június 9-én vitték el a nővéreket előbb Pécelre, a Jézus Szíve Népleányok Társaságának házába, majd 10 nap múlva Máriabesnyőre – más szerzetessekkel együtt. 1950. szeptember 15-ig itt voltak összezsúfolva.

img575

 

A kőszegi nővérek június 19-én következtek, őket – embertelen körülmények között – a váci püspökségre szállították. Pétery József püspök mindent megtett a házába bezárt szerzetesekért, megkönnyítve számukra az ott töltött időt. Sokan hálásan emlékeztek vissza Pétery püspök jóságára.

 

img344                                                                             A gyűjtőtáborban, más szerzetesekkel együtt.

A sok mosoly Krisztusnak szól. A nővérek, atyák nem tudták pontosan, hogy mi vár rájuk.
Tisztában voltak vele, hogy – emberi szemmel – semmi jó.
Szétszóratás, börtön, rosszabb esetben pedig a Gulág és/vagy a halál.

 

img547img548

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gyűjtőtáborokban - 1950

1950-ben (Kongregációnk ekkor több mint 80 éves múltra tekintett vissza) a kommunista rezsim, számos egyéb intézkedése mellett, a szerzetesrendek működését is betiltotta. 2018-ban ünnepeljük Kongregációnk 150 éves jubileumát, mert bár az emberi hatalmak mindent megtettek azért, hogy az isteninek még nyoma se maradjon az országban, Istennek más tervei voltak, és kongregációnk, más szerzetes közösségekkel együtt, a nehézségek, üldöztetés ellenére is fennmaradt, és az Úr dicsősége annál fényesebben ragyog fel, minél inkább sárba akarták tiporni.