Oldal kiválasztása

Héjja Margit nővér visszaemlékezései

Interjú Héjja Anna Margit nővérrel fű alatt növekedő hivatásáról – Készítette: Nagy Mária Diána nővér 1999. február 21-én

margitn

Hogyan alakult a hivatásod és az életed?

A hivatás nem függ attól, hogy legálisan vagy illegálisan lehet megélni.

11 éves voltam, amikor betiltották a rendek működését, de a hivatás Istentől van, nincs korlátja. Kapcsolatba kerültem egy nővérrel, aki novícia volt a feloszlatáskor, és az ő hatása is segített, vonzó volt számomra. Később láttam, itt nem csak arról van szó, hogy megtetszett egy életmód. Isten hívása már egész kicsi koromtól, az óvodáskortól megvolt. Vallásosan neveltek, de megragadott a természet is. Éreztem, hogy Isten szeret, a világ pedig szép. Kb. 12 évesen éreztem a hívást, hogy „igen”-t mondjak, így egészen Neki szentelhetem az életemet. 1953-ban, 13 évesen már tudtam, hogy szerzetesnek kell lennem, de sem az életkorom nem volt meghozzá, sem közösség nem volt, hiszen a rendeket már feloszlatták.
Hatott rám annak a fiatal nővérnek az életmódja, aki a feloszlatás után hazatérve, nagyon intenzív apostoli munkába kezdett. Többen is jártunk ifjúsági közösségbe, persze titokban, és néhányan észrevettük egymáson, hogy fontos nekünk Jézus különleges barátsága. Ki is mondtuk. Középiskolás koromban többen tettünk magánfogadalmat. Érettségi után nem mehettem tanárnak tanulni, így a klinikán kötöttem ki, mint ápolónő. Oda felvettek, ezért elköltöztem a szomszéd városba. Nem vonzott az egészségügy, de egy jelenleg is nővértársam már ott volt. Ez vígasztalt. Egy évvel fölöttem járt, két évig együtt laktunk, és vártuk a szerzetesi élet lehetőségét. A klinikán folytattam a munkát, az ápoláson kívül mást nem tudtam csinálni. Ekkor felvételiztem az orvosi egyetemre, de csak két év múlva vettek fel. 1969-ben szereztem meg az orvosi diplomát, ideg-elmegyógyász szakvizsgát pedig 1975-ben tettem. Szakorvos lettem és kórházban dolgoztam.
IMG_6952[1]

                                                                      Margit nővér, a doktorrá avatásán

A hivatásom mérlegre került, amikor egy régi barátommal találkoztam. Addig 2-3 évente magánfogadalmat tettem. A régi baráttal való találkozásom idején bizonyosságot adott az a tapasztalat, hogy az egyetemi évek alatt, a magánfogadalmaimmal nagyon boldog voltam. Jézus barátsága, a rendszeres ima, zsolozsma boldoggá tett. Így tehát döntöttem, hogy nem akarok más életformát, és elindultam a számomra vonzó Domonkos rend felé. Egyik nővértársamnak sikerült belépnie. Őt sürgettem, és a 30. születésnapomon, 1970. szeptember 19-én, Budán egy kis kertben beszélgetés közben megtörtént a felvételem. A nővérekkel nem voltunk kapcsolatban, hiszen az nagyon veszélyes volt, ezért egy domonkos atya, Bergou Géza Imre vett fel, akinek felhatalmazása volt erre. Ő papként pulóvereket kötött a Szolidaritás Szövetkezetben, közben titokban rendezte a nővérek ügyeit is. A noviciátus idején nem lehetett elvonult életet élni, csak titokban tiltott irodalmat olvasni. Az atyával találkoztam időnként. Apostoli munkám korábban is volt, azt folytattam, és közben elvégeztem a hároméves teológiai alapképzést.
IMG_6957[1]

Margit nővér – ekkor még fiatal leányként

Később találkozókra jártunk Budapestre – kisebb csoportokban gyűltünk össze. Ezeken az alkalmakon szerzetesi témájú anyagokat vettünk, beszélgettünk ezekről. Pécs mellett volt a kis „nyaraló”, ahova lelkigyakorlatozni jártunk mi is, és más szerzetesek, családos csoportok, természetesen mindig titokban.
Jobbra Jolánta n. és Margit n. balra félig Ármella n.

Margit nővér, jobbra az alsó sarokban – egy titkos („államellenes”) összejövetel során

Nem volt veszélyes abban az időben így az életed?

Nem, mert a szüleim, a barátaim, sőt még az idősebb nővérek sem tudtak róla. Mindenki diszkréten kezelte a dolgokat. Nem hiszem, hogy valaki illetéktelen tudott rólunk.  Ha kitudódott volna, akkor megszűnt volna az egész”).
(Mint később kiderült, Margit nővért is megfigyelték, bár ő nem vette észre. Egy 1962-es jelentésben pl. ez áll: A Héjja Annáról szóló jelentésen szerepel még a következő megjegyzés is:
„A nevezett személy a „Missziósok” fedőnevű egyházi szervezkedésben vesz részt Hódmezővásárhelyen és erősen Majoros Mária [Ármella nővér] befolyása alatt áll.”                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             
A puhuló diktatúra idején, már 1986-tól lehetett találkozni Pesten, amit komolyan is vettünk és ekkor már igazolni kellett, ha valaki hiányzott a találkozóról. Egy év noviciátus után 3 X 3 év ideiglenes fogadalom következett, és csak utána lehetett örök fogadalmat tenni.
Az első fogadalmamat Pesten, Imre atya lakásában tettem. Az örök fogadalmamat lelkigyakorlat előzte meg Püspökszentlászlón. Azután két ügyelet között mentem fel Pestre, és szentmise keretében tettem le örökre a fogadalmamat Imre atya szobájában, ahol többen is voltunk.
Vásárhelyen családos közösséget szerveztem, és mint pszichiáter, sok emberrel volt kapcsolatom, ily módon is tudtam segíteni nekik.

Hogy történt az újraindulás?

 1989 decemberében a mi családi házunkban, Vásárhelyen indult el az első noviciátus. Nekem még volt öt évem a nyugdíjig, ezért megbeszéltük az elöljárókkal, hogy befejezem a munkát, utána jövök én is be a rendbe. Az persze kicsit nehéz volt, hogy ugyanabban a városban éltem, ahol a közösség, mégis külön éltem tőlük.
Aztán 1991-ben Szombathelyen, a visszaadott régi rendházban újra indulhatott a rendi élet, ekkor már legálisan. A noviciátus is átköltözött oda és ezután már csak hivatástisztázásra használtuk a házamat.
Margit nővér -  jobbra az alsó sarokban, az újraindulás után közvetlenül. A kép a püspöki palotában készült, amikor Konkoly István fogadta a rend képviselőit.

Margit nővér –  jobbra az alsó sarokban, az újraindulás után közvetlenül.
A kép a püspöki palotában készült, amikor Konkoly István fogadta a rend képviselőit.

Veled mi lett később?

Nyugdíjazásom után bevonultam Szombathelyre, de nem a noviciátusba. Amikor Domonkos atya Debrecenbe került a Szent László Plébániára, engem is meghívott. Elöljáróim engedélyével két és fél évet töltöttem ott. Segítettem a lelkipásztorkodásban: egyetemistákkal, családokkal foglalkoztam, pszichoterápiás beszélgetéseket vállaltam. Sajnos csak egyedül voltam, nem került oda több nővér.
Debrecenből Budakeszire kerültem, ahol elég sok nehézséggel küzdöttem az első időkben, amíg kialakult, hogy milyen terülten tudok apostoli munkát végezni.
Köszönöm a beszélgetést!
kat

Margit nővér és Katalin nővér egy rekreáció alkalmával Budakeszin

margitn_2

Margit nővér egy előadás alkalmával