Oldal kiválasztása

Karácsonyi üdvözlet Irakból 2018. december

„A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak előtte” (Mt 2,10-11)

Bartolomé_Esteban_Murillo_-_Adoration_of_the_Magi_-_Google_Art_Project

Kedves Mindenki,

Karácsony ünnepén arra vagyunk hívva, hogy csatlakozzunk azokhoz az emberekhez, akiket a csillag és az angyalok vezettek, hogy meglássák Isten csodáját. Itt egyszerre szembesülünk emberségünk törékeny voltával és Isten erejével, amelyek ebben az újszülött gyermekben öltöttek testet. A közel-keleti kereszténység nagy kihívása ma, hogy megélje és mintegy összekösse egyrészt korlátainkban megnyilvánuló sebezhetőségünket és reménytelen helyzetünket, másrészt pedig Isten erejét, amely minden várakozásunkat felülmúlja. Hisszük, hogy ez csak akkor valósulhat meg, ha újra átgondoljuk, amit átéltünk. A bölcsekhez hasonlóan mi is arra vagyunk hívva, hogy figyelmünket a nyilvánvalóról és várhatóról a váratlan felé fordítsuk. A bölcsek először Heródes király palotájába mentek, de volt erejük ahhoz, hogy irányt változtassanak, és váratlan helyek felé forduljanak, s így képessé váljanak a megkülönböztetésre és a rendkívülit felismerjék a hétköznapiban.  

Kétségtelen, hogy Irakban az élet tele van kihívásokkal, különösen annak tudatában, hogy Irakot nem az irakiak irányítják, hanem olyan hatalmak, amelyek nem célja Irak egysége. Az emberek belefáradtak az üres ígéretekbe, amelyek megkérdőjelezik bennük a szebb jövő lehetőségét.

Ugyanakkor az iraki keresztények, akik az elmúlt években sokat szenvedtek a háború, az Iszlám Állam és a hontalanság miatt, továbbra is hiszik, hogy iraki jelenlétüknek célja, értelme van, és fontos szerepük van a helyzet megváltoztatásában. Ezzel a hittel tértek vissza az Iszlám Állam által felégetett és elpusztított szülővárosaikba, és próbálják Istent jelenvalóvá tenni ott, ahol nem várják.

Az igazat megvallva, azok az emberek, akik visszatértek a keresztény városokba, megpróbálták úgy ünnepelni a karácsonyt, mint korábban, annak ellenére, hogy néhány templom és otthon még mindig romokban, elpusztítva és felégetve hever. Karácsonyfát díszítettek, asztalt terítettek, gyertyát gyújtottak, ajándékokat készítettek. Mégsem tudják mélyen beleélni magukat, hiszen egyszer már, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, mindent hátra hagyva kellett menekülniük. S mégis hiszik, hogy azt, amilyük maradt, azt meg kell őrizniük: a hitet, a belső erőt és egymást.

Közösségként hisszük, hogy küldetésünk abban áll, hogy hídként összekössük a kiszolgáltatottság és a belső erő valóságát. A zavarodottság és felfordulás közepette is azt látjuk, hogy az emberekben ott van az erő az együttműködésre és a folytatásra, függetlenül attól, mit hoz a holnap. Eddig öt városba térhettünk vissza, és még mindig várjuk, hogy más városokba, Betnaya-ba, Tallkayf-ba és Moszulba is visszatérhessünk, de ezek a városok még mindig romokban hevernek és továbbra is veszélyesek. Az ezekbe a városokba való visszatérés olyan csoda lenne, amit csak Isten vihet végbe.

Hálásak vagyunk minden embernek, és minden olyan NGO-nak (Nem Kormányzati Szervezetnek), akik kísértek minket utunkon. Ők a nekünk nyújtott segítséggel, szolidaritással és támogatással valójában Istennek az ő megalázott népe iránti gondoskodását és szeretetét fejezik ki számunkra.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk,

A Sienai Szent Katalinról nevezett iraki Domonkos Nővérek

2018 Karácsonyán