Oldal kiválasztása

Szent Margit és a szegénység

 szentmargitproba
Szent Margit hasonló akart lenni a szegény Jézushoz, „aki értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által gazdagok lehessünk.” (2 kor 8,9)
Böle Kornél könyvében ez olvasható Szent Margit szegénységéről:
Vala mindenben szegénységnek szeretője és megtartója; és igen szeret vala élni szegénységben.” Örült, hogy Jézushoz hasonulhat, és remélte, hogy a szegénység kulcsával biztosan kinyithatja majd az Ég kapuit.
A szegénység önmagában egy negatív, nemkívánatos állapot, ha ez alatt nyomort, nélkülözést, kiszolgáltatottságot értünk. Az ilyen szegénység ellen küzdeni kell.
Lehet olyan is, hogy valaki az adás által teszi magát szegénnyé, ha nem tartja meg pl. a „profitot”, hanem jó célokat támogat vele, nem gazdagszik meg. Ez már önkéntesen vállalt lemondás.
De, Jézus szegénysége, Szent Margit szegénysége és a szerzetesi szegénység ennél sokkal mélyebb, átfogóbb lelki hozzáállás, nem pusztán anyagi jellegű. Csak együtt hiteles a belső és külső szegénység: ez szabadság arra, hogy a kevés is elegendő, és annak hirdetése, hogy az ember léte nagyobb érték, mint a birtokolt javai.
Az evangéliumi tanácsok között a szegénység nem csupán lemondás vagy az anyagiak megvetése, hanem Krisztus hívására, a szeretet válasza, a teljes önátadásban. Ahogy Jézus mondta a gazdag ifjúnak: „Add el, amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” (Lk 18,22)
Ez a valóságban és lélekben is szegény életmódot jelenti. A szegény Jézust követő szegénységben az alázat is benne van (nincs semmim…), a hála (minden ajándék…) az engedelmesség (az akaratom is az Úré…).
Szerzetesként erre kaptunk meghívást.
Tehát a szerzetesi szegénység nem lehet öncélú, vagy csak anyagi jellegű, mert az önátadó szeretetből fakad, annak természetes következménye; végső értelme a Krisztushoz hasonulás.
Ez volt Margitnak is minden vágya. Felnőve is kitartott a hivatásában, és később sem lopkodott vissza egyetlen morzsát sem az Úr oltárára tett áldozatából. Mindenét odaadta, visszavonhatatlanul:
– Nem tekintett vissza azokra, amiket elhagyott.
– A szegénység szelleme nem engedte meg neki a kényelmességet, pl. a fekvőhelyén.
– Felesleges holmi nem volt nála.
– Szeretete a szegények iránt adományokban is kifejeződött. Amit kapott, azt szétosztotta.
– Mindenre vigyázott, nehogy gondatlanságból tönkremenjen valami.
– Rangjához méltó, különleges bánásmódot nem fogadott el soha, még betegen sem. (ruházat, élelem, takaró, stb.)
– A kincses ládájában halálakor a vezeklő eszközöket találták meg. Ezek voltak az ő kincsei.
– Örült, ha érezhette a szegénységet, mert annál jobban hasonlított a szegénységben szenvedő Jézushoz.
Kérjük Szent Margit közbenjárását az odaadottságunkban való hűségért!