Oldal kiválasztása

Szent Margit olaja

Peter_von_Cornelius_001

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat,
és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt meg okos.
A balgák, amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,
az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek edényeikben.
(Mt 25,1-3)
Szent Margithoz szinte magától értetődően kapcsoljuk a 10 szűz példázatát, hiszen – ahogy azt a zsolozsmában is imádkozzuk a szüzek közös részében – ő is „bölcs szűz volt, egy az okosak közül”. Ahogy a szöveg az okos szüzeket jellemzi, egyértelműen kiemeli és a figyelem fókuszába helyezi azt a pontszerű, ámbár egészen szokványos mozzanatot, hogy ők megfogták és fáklyáikkal/lámpásaikkal együtt magukkal vitték az olajat is, mivel számoltak azzal, hogy – ahogy az lenni szokott – a vőlegény késni fog. Az okos szüzek tehát nem cselekedtek különlegesen, sokkal inkább a balgák készületének hiányossága tűnik kirívó és szinte érthetetlen mulasztásnak. Az tehát, hogy legyen olaj, amivel a lámpást vagy a fáklyát meg lehet gyújtani, elengedhetetlen: ha van egy lámpásom, de nincs olaj, amivel meggyújthatnám, semmire se megyek vele… soha nem fog magától világítani.
Talán e központi jelentősége miatt foglalkoztatta annyira az egyházatyákat, s a későbbi korok érteni vágyó hívőinek és szentírásmagyarázóinak a fantáziáját az, hogy mit jelképez ez az olaj. Az Szentírásban az olaj alapvetően egy pozitív, az élet bőségéhez és Isten áldásához kapcsolódó kép. Megjelenik úgy, mint a gyógyítás eszköze, a különböző szolgálatokra való felkenés és isteni kiválasztottság olaja (pl. prófétai, királyi hivatal), az erő és a hatalom, a teljesség és az öröm jele, a testvéri egység szimbóluma stb.
Az egyházatyák általában az ember/Egyház Krisztussal való kapcsolatára, ill. Krisztus második eljövetelére vonatkoztatva magyarázták a menyegző előtti várakozásnak ezt a jelenetét. E keretek között olaj lehet a hit vagy a remény olaja, a jócselekedetek és a szeretet olaja, az Isten Igéjének és tanításának meghallgatására való készség olaja stb. A sokféle magyarázat mégis közös abban, hogy rámutat arra, hogy az olaj a Krisztushoz tartozásunkról beszél, s annak megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy az Úr magénak ismerjen bennünket.
Mivel a példabeszédben az olaj megléte vagy meg nem léte az, ami döntően meghatározza, hogy ki léphet be az örök élet örömteli menyegzőjére, fel kell tennünk (saját magunknak is) a kérdést, hogy milyen módon lehet olajra szert tenni? A szöveg erről semmit se mond… Egyedül az derül ki az elbeszélésből, hogy pénzért és az utolsó (utáni) pillanatokban már nem lehet olajat venni úgy, hogy az az Úr előtt is kedves legyen, ami igazi világosságot adjon. Ezt vonatkoztathatjuk azokra a próbálkozásainkra, amikor Isten kezét „megkötöttük”, és egyedül a mi szűkös emberi erőforrásainkat vettük számításba.
Ezen elgondolkodva, eszembe jutott az a rövidke gondolat, ami épp az olajfák hegyén hangzott el, miszerint olajbogyóból soha nem lesz olaj, ha azt nem préselik ki. Ez az eleven és számomra erős kép világossá teheti, hogy ahhoz, hogy olajunk legyen, vállalnunk kell azt, hogy Isten keze átformáljon úgy, hogy Krisztus vonásai kialakuljanak bennünk, és a világosság növekedjen bennünk. Ennek viszont szerves része a megtisztulás, a bánbánattartás és az engesztelés, amivel a szeretetre és a szolgálatra való készség is együtt jár: „Mert ahol megvan a jótettekre való készség, onnét tüstént elmenekül a sötétség.” (NaftTest. 2,1; BenjTest. 5,3 vö. Mt 5,14-15)
Szent Margit életében ez a fajta odaadás és áldozatvállalás különleges tisztasággal és önzetlenséggel jelenik meg. Ő befogadta Isten Igéjét, és engedte, hogy benne is testet öltsön. Nem riadt vissza attól, hogy mások bűneiért vezekeljen és engeszteljen olyan szolgálatokat, önmegtagadásokat, virrasztásokat, imádságokat vállalva, amik a mi szemünkben már-már botrányosnak tűnnek. De Szent Margit életének titka, hogy ő az olajat is magával vitte lámpásával együtt, és mindig Isten Igéjének világosságánál járt. Szent Margit vezeklése és imádságai ugyanis erejüket vesztették volna, ha nem a Krisztussal való szoros szeretetkapcsolatból fakadnak.  Szent Margit élete és minden felajánlása Krisztus áldozatába kapcsolódott és abból táplálkozott. Egyesült Krisztus vágyával, aki minden ember üdvösségét „szomjazza”, és nem vonakodott attól, hogy Ő hordozza el a mi fájdalmainkat. Sebezhetővé lett és ártatlanul vállalta a megtöretést, hogy tökéletes áldozatot mutasson be az Atyának a bűnök bocsánatára.
Az Istennek ez a felénk hajló szeretete minket is arra sürget, hogy kilépjünk a magunk jól ismert, ámbár szűkre szabott világából Isten és mások felé: nap mint nap életünket kell adni a M/másikért, akkor is, amikor ez kihívást jelent, áldozattal vagy nehézségekkel jár és változást igényel tőlünk – amikor úgy érezzük, „olajprésbe kerültünk”. Ha vagyunk elég bátrak feladni a pillanatnyi önféltést, és Isten igaz ígéreteibe kapaszkodunk a hitben, ingyen kapjuk Krisztus jóillatú olaját, ami táplálja lámpásunk tüzét.

 

Krisztus olaja legyen bennünk,
és az Ige világossága tegye életünket égő fáklyává,
ami mások számára is fényt és meleget ad,
és ami a Vőlegény és a Menyasszony örömét hirdeti!