Oldal kiválasztása

“Aki szerzetesi fogadalmadhoz mindig hű maradtál…”

fogtetel

Amikor közeledett a kilenced kezdete, arra gondoltam, hogy Szent Margittal együtt készülök a fogadalomújításra és kiválasztottam a litániából az alábbi invokációt: Aki szerzetesi fogadalmadhoz erős akarattal hű maradtál. Nagyon bíztam benne, hogy más nem fog Szent Margit és a fogadalmak témában prédikálni. Ez a reményem már az első két nap elszállt, de gondoltam nem baj, azért én maradok eredeti tervemnél. Nem szeretnék ismétlő órát tartani, bár tudjuk ismétlés a tudás anyja, ezért csak az engedelmesség és Szent Margit kapcsolatáról szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek.

 

            Az engedelmesség nem más, mint Isten akaratának minden fölé helyezése. Szent Margit ebben kitűnő példát mutat számunkra, még így „néhány év” távlatából is. Legfőbb elöljáróra Marcellus volt, 12 évig mint tartományfőnök, és Margit lelkivezetője szinte haláláig. Ő is kiemelte róla, erénygyakorlataiban és aszkézisében is mindig az engedelmesség volt számára a legfőbb mérce. Közvetlen felettese a szigeti kolostor perjelnője Olimpiades asszony volt. Margit hozzá ment engedélyt kérni, ha a beteg nővéreket soron kívül ápolni szerette volna, vagy többet szeretett volna imádkozni. Nagycsütörtökönként a nővértársai lábmosásához is tőle kért engedélyt. Minden bizonnyal rokonai jó szemmel nézték volna, ha elöljáró lesz belőle, de ő nem uralkodásra, hanem engedelmességre vágyott.

 

            Engem nagyon megérintett, hogy Szent Margit az elöljáró akaratában Isten akaratát látta és azzal teljes mértékben azonosult. Isteni jóváhagyást kért mindenhez, amit végbe szeretett volna vinni és ezt az isteni jóváhagyást elöljárója közvetítette számára. Amint ezt olvastam róla, más megvilágításba került az engedelmesség számomra. Az egyik szentségimádásom jött az a gondolat az Oltáriszentséget és a mögötte lévő nagy feszületet szemlélve, hogy az engedelmesség nem más, mint saját akaratom keresztre feszítése. Ez olykor nehéz és küzdelmes, viszont Jézus keresztjével egyesít. Szükséges ahhoz, hogy ne önmagamnak, hanem Istennek tudjam átadni magam. Ne járjak úgy, mint az árvíz idején a háztetőn imádkozó ember, aki hosszabb várakozást követően számonkéri Istent, miért nem küldi már neki a mentőcsónakot. A válasz így hangzott Istentől: mert már két mentőhelikoptert küldtél el, amiket megmentésedre küldtem. Ha csak a saját akaratomhoz ragaszkodok, nem látom meg Isten akaratát. Istennek sokkal jobb megoldásai vannak, mint amikre én gondolok.

 

            A fogadalomújításhoz közeledve különösen is kedves számomra az engedelmesség- hiszen domonkos hagyományainkhoz hűen- csak az engedelmességre teszünk fogadalmat, mivel az magába foglalja a szegénységet és a tisztaságot is.

 

            Az engedelmességről azonban nagyon könnyű csak beszélni. Azt kérem Szent Margittól számunkra, hogy a hétköznapok engedelmességében Kongregációnk Védőszentjének példáját követve tudjuk meglátni és elfogadni Isten akaratát számunkra!