Oldal kiválasztása

Porres Szent Márton

Porres Szent Márton, (1579-1639), egy spanyol nemes és egy volt fekete rabszolganő törvénytelen gyermekeként jött a világra. Kisfiúként egy borbély mellé adták inasnak, s mivel akkoriban a borbélyok sebészi feladatokat is elláttak, Márton elsajátította az orvoslás tudományát. Éjszakánként azonban sokat imádkozott, és az imádság iránti szeretetet vele együtt növekedett. 15 évesen kérte felvételét a domonkos rendbe Limában, de csak mint szolgát alkalmazták alamizsnaosztásra. Bár érezte szívében a domonkos hivatást, az akkoriban még életben lévő faji megkülönböztetés miatt nem lehetett domonkos. Kitartó és imádságos élete végül meggyőzte az elöljárókat, hogy a faji különbségen alapuló szokást fel kell számolni, s a domonkosok kapuja megnyílt Márton előtt is. Különösen is mélyen ragaszkodott az Oltáriszentséghez. A betegszobában látott el szolgálatot élete végéig, de az utcán élő nyomorultakkal, és más szegényekkel is sokat törődött. Szálláshelyet alapított az elhagyott utcagyerekeknek. Jó barátja volt Limai szent Rózának. Már életében sok csodát tulajdonítottak neki, de mégis irgalmas szeretetéről volt leginkább ismert. Az állatokat is nagyon szerette és szívesen gondjukat viselte nekik is.

1923-ban XXIII. János pápa szentté avatta. Védőszentje többek között a társadalmi igazságosságnak, a meszticeknek, a kocsmárosoknak, a borbélyoknak, az egészségügyi dolgozóknak. Ünnepe november 4.