Oldal kiválasztása

5. hét – A személyes ima

5. HÉT: A SZEMÉLYES IMÁDSÁGRÓL

„…az imádság Isten szomjának találkozása a mi szomjúságunkkal.” (Nazianszi Szent Gergely)

„Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” (Jn 4,10)
Akik keresztények, s akik szerzetesek vagyunk, felismertük önmagunkban a szomjúságot az Élő vízre, és megrendülve látjuk Jézus szomját a mi szeretetünkre. Ez az imádságban való hűségünk alapja.

Szent Domonkos atyánk jelmondatában –„Istennel vagy Istenről beszélni”-elöl áll az Istennel beszélni. Ebből a Vele való beszélgetésből, az Igazság szemléléséből forrásozik életünk minden mozzanata.

Kongregációnk védőszentje, Árpád-házi Szent Margit arra tanít minket: „Ajánld tested és lelked az Úrnak, és szíved mindig legyen nála, hogy sem halál, sem bármely teremtmény el ne válasszon téged az Isten szeretetétől!”

Törekszünk tehát Jézussal maradni tevékenységeinkben, találkozásainkban, de minden napunknak különösen fontos órája, amit személyes imádságban az Úrnak szentelünk. Az ebben való kitartás a hitnek, az Istenbe vetett bizalomnak lépése, hisz az imádság nem mérhető, Isten jelenléte számunkra nem mindig érzékelhető, gyümölcse nem akkor és nem olyan formában tapasztalható, amikor és ahogyan mi szeretnénk. Mégis minden napon, az imádságnak ezekben az óráiban az Ő kezébe helyezkedünk, hogy ne mi alkossuk meg önmagunkat, hanem engedjük, hogy Ő formáljon ki minket.„Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.”(Kor 3, 18)

Ha imádságainkban így átalakulunk az Ő képmására, felizzik bennünk is az emberek üdvösségének vágya, az apostoli buzgóság, mely Szent Domonkost is eltöltötte. Ő az imádság embere volt, gyakran egész éjszakáit imában töltötte. Újra és újra azzal a kéréssel fordult Istenhez, hogy ajándékozza meg őt azzal a valódi szeretettel, amellyel az emberek üdvén hatékonyan munkálkodhat. Az imádság folyamatosan tisztít és szeretettel tölt el bennünket, hogy apostoli szolgálataink valóban hitelesek legyenek, a Szentlélek vezetése alatt álljunk.

„Micsoda nagy hatalma van tehát az Imának! Olyan, mint egy királyné, akinek minden percben szabad bejárása van a királyhoz és mindent elérhet, amit csak akar. … Számomra az ima a szívnek egy lendülete, egy egyszerű, Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáltása megpróbáltatásban épp úgy, mint örömben; egyszóval, valami nagy, valami természetfölötti dolog, amely kitágítja a lelkemet és Jézussal egyesít!”

(Lisieux-i Szent Teréz, Önéletrajz)

Domonkos Nővérek fényképe.