Oldal kiválasztása

Rendtörténet

Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja egyházmegyei jogú szerzetesintézmény. A Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspökének fennhatósága alá tartozik.

Alapításának éve 1868. Ebben az időben a Domonkos Rend akkori generálisa, Vincent Jandel egy olasz domonkos atyát, Tommaso Anselmit küldte Rómából Magyarországra, hogy megreformálja a domonkos férfi kolostorokat. Ő arról is álmodott, hogy újjáélessze Magyarországon a Rend női ágát, a domonkos apácák közösségét. Az ő segítségével tíz magyar, olasz és osztrák származású fiatal nő alapította Kőszegen az első konventet, amelyet 1878-ban a Domonkos Rend helyettes rendfőnöke, fr. J. M. Sanvito[1] felvett a Szent Domonkos Rend családjának harmadik rendjébe, amelynek annak idején Szienai Szent Katalin is tagja volt. Az első elöljáró e tíz leány egyike, Azula Margit volt. Árpád-házi Szent Margit életeszményét kívánták követni Szent Ágoston Regulája szerint, és Tommaso Anselmi eredeti elgondolásának megfelelően apostoli szolgálatot vállaltak, leánygyermekeket tanítottak igen szegény körülmények között.

Anselmi

                 Tommaso Anselmi atya

Ez az első, kőszegi közösség, az 1882-ben Gleisdorfban alapított második és az 1889-ben Vasváron létrejött harmadik konvent 1895-ben kongregációvá egyesült, egy általános főnöknő, M. Henrika Zündt vezetése alatt. (1903-ban a Kongregáció újabb konventet alapított Kassán, de 1906-ban a gleisdorfi, 1924-ben pedig a trianoni béke miatt az országtól elszakadt kassai konvent is függetlenedett.)

Kőszeg 1888

A nővérek közössége 1888–ban

A közösség igen gyorsan növekedett, sok fiatal leány lépett be, így a nővérek újabb és újabb konventeket és házakat tudtak létrehozni az ország több pontján, különböző típusú oktatási intézményekkel. Kőszegen, ahol az anyaház is volt, működött az ország egyik legnagyobb tanítónő-képző intézete a nővérek irányítása alatt. 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása előtt Kőszegen, Szombathelyen, Vasváron, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Budapesten, Szarvaskenden (noviciátus) és Velemben voltak domonkos nővér közösségek, összesen közel kétszáz szerzetesnővel.

Közülük néhányan voltak annyira bátrak, és még eléggé aktívak ahhoz, hogy az illegalitás éveiben is tartották egymással a kapcsolatot, és maguk köré gyűjtötték, segítették azokat a leányokat, akikben a szerzetesi hivatást felfedezni vélték. Így titokban többen is beléptek a Kongregációba és letették a fogadalmakat. Közülük kerültek ki azok, akik az újrainduláskor a közös életre ismét vállalkozó néhány idős nővérrel együtt összesen tízen létrehozták az első új közösséget a Szombathelyen visszakapott rendházban.

ki-kicsoda

                                                     A rend újraindulása utáni első belépő fiatalok 1991-ben

 

Hiszünk Isten irántunk való szeretetében[1], és életünkkel válaszolni akarunk rá. A Domonkos Rend Aquinói Szent Tamás által megfogalmazott jelmondatát magunkénak valljuk: “Contemplari et contemplata aliis tradere” – vagyis “A szüntelenül szemlélt igazságot továbbadni”.

[1] 1Jn 4, 16

[1] 1872-től 1879-ig vikárius generálisként vezette a Rendet.

IMG_4032

A közösség (egy része) 2017. augusztus 8-án Kőszegen

IMG_5737

és 2017. december 29-én Szent Margit sírhelyénél Budapesten, a Margitszigeten