Oldal kiválasztása

9. hét – A közösség

9. HÉT ALAPPILLÉREINK: A KÖZÖSSÉGRŐL

Ifjúsági hittanos koromban csoportunkat a plébánia vezetésében bekövetkezett szomorú változások alaposan megrázták. Számunkra igen kedves papokat veszítettünk el, pásztor nélkül maradtunk. Sokat latolgattuk, mi tévők legyünk. Felmerült az is, hogy mindenki keressen új hittan csoportot, a lakóhelyéhez közel eső templomokban. Egyik társunk azonban azt mondta: „Értsétek meg, nekem nem csak az a fontos, hogy a lelkemet tápláló előadásokat, prédikációkat halljak, hanem, hogy közben mellettetek üljek!”. Ebben mindannyian egyetértettünk. Közösség voltunk.

Közösségben lenni olyan állapotot jelent, ahol biztonságban érezzük magunkat, mert úgy tekintünk egymásra, hogy „a másik jó és jót akar.” Tudjuk, hogy bármilyen körülmények adódnak is, figyelünk és számíthatunk egymásra, számítanak rám.

A közösség a domonkos szerzetesi élet egyik alappillére. Életforma, amelyben köztünk, velünk van Jézus. Az Ő szeretete gyűjtött minket egybe, egy szív, egy lélek akarunk lenni Istent keresve. Küldetésünk, az Evangélium hirdetése alapvetően közösségi életformát kíván és a megélt testvériségből táplálkozik. Együtt vagyunk a szentmisén, az imádságban, osztozunk a szolgálatokban, az eredményekben és a kudarcokban, szellemiekben és anyagiakban egyaránt.Támogatjuk egymást a nehézségekben, felüdülünk a közös vidámságban.

A közösséget építeni kell és gondosan gyógyítani, ha betegség jeleit mutatja.

A domonkos közösségre érvényesek Weöres Sándor sorai: „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.”

Végül egy video a közösségi élet szépségeiről, előnyeiről:

https://www.youtube.com/watch?v=WTv53EZ4GXc

Domonkos Nővérek fényképe.