Oldal kiválasztása

Szemlélődés

A domonkos élet elsősorban kontemplatív, azaz szemlélődő. Aquinói Szent Tamás megfogalmazása szerint, a szemlélődés gyümölcseit akarjuk átadni másoknak. („Contemplari, et contemplata aliis tradere” – Summa Theologiae, IIaIIae, q.188.a.6.)

Szent Domonkos olyan rendet akart, amelynek minden ága bizonyos módon kontemplatív. Ő saját életében is megmutatta, hogyan lehet valaki egyszerre igazi szemlélődő és egyben aktív apostol. Ez a két életforma  – amelyek első látásra kizárják egymást – csak akkor lehet egy, ha az apostol elsőbbséget ad a szemlélődésnek, ami egyesít minket Istennel. Ez a szemlélődés a hittitkokra irányul, a megváltás titkaira, Krisztus megváltó szeretetére. Ebből az imából forrásozik mások üdvösségének vágya: ez a vágy élteti a rend apostoli tevékenységét.

A szemlélődés és az apostoli élet viszonyát egy olyan kút képével lehet megjeleníteni, amely megtelik tiszta vízzel, és aztán túlcsordul: a rend célja olyan szemlélődés, amely túlárad, és gyümölcsözővé teszi az apostoli tevékenységet. Így minden apostoli tevékenység valódi motivációja Isten dicsősége és az emberek üdvösségének szolgálata lesz.

Szent Domonkosról feljegyezték, hogy „mindig Istennel vagy Istenről beszélt”. A domonkos rend kontemplatív gyökerét mutatja az is, hogy Szent Domonkos kanonoki rendet alapított, és a monasztikus szokásokat a ciszterci rendtől vette át (klauzúra, szilencium, meghajlások a zsolozsmában, a skapuláré). A szemlélődés elsőbbségére céloz Szent Ágoston Regulája, amely szerint „Mindenekelőtt Istent szeressétek, aztán a felebarátot”. Isten szeretetéből származik a szemlélődés, a felebarát szeretete pedig cselekvésre indít.

A szemlélődés elsősorban az értelemre tartozik, de a szeretettel kezdődik: amikor valaki szereti Istent, akkor vágyik arra, hogy egyesüljön vele: ez a szeretet arra indít, hogy rátekintsünk arra, akit szeretünk. Amikor a lélek megtalálta Istent a szemlélődésben, akkor szeretete növekszik. Gyönyörködünk annak jelenlétében, akit szeretünk: ez a gyönyörködés a szeretet növekedéséhez vezet.

A szemlélődés Isten ajándéka, amit saját magunk nem tudunk megszerezni; ami rajtunk áll, az az előkészület. Hogyan teszik ezt a domonkosok? Isten szavát hallgatva, olvasva, elmélkedve és imádkozva: a zsolozsma közös éneklése is ilyen előkészület, amikor a lélek magába szívja a Szentírás szavait. Az imához, a szerzetesi élet kötelezettségeihez való hűség, az élet hozta megpróbáltatások panaszkodás és önsajnálat nélküli elfogadása mind-mind segíthetnek az előkészületben, a megtisztulásban. Ugyanígy az aszkézis, önmegtagadás, a lemondás arról, ami kedvünkre van, a türelem, az állhatatosság, az alázat erényeinek gyakorlása szintén segít kialakítani azt a lelkületet, amely alkalmas a szemlélődés ingyenes adományának befogadására.

És mivel a szemlélődés Isten ajándéka, kegyelem, ezért vágyhatunk rá és kérhetjük azt Istentől: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.” (Jn 4,10) Az az Ő titka, hogy kinek mikor és hogyan adja meg ezt az ajándékot. A rend nagy szentjei, Szent Domonkos, Szent Tamás, Szent Katalin, mind nagy szemlélődők voltak.