Oldal kiválasztása

Erdő Péter bíboros úr beszéde

Erdő Péter bíboros úr szentbeszéde a Szent Margit  szentmisén, 2016. jan. 17-én

Bevezető szavak a Margitszigeten, a szentmise elején

 

Szent Margitot ünnepelni és Urunkat engesztelni jöttünk össze a margitszigeti romoknál. Imádkozzunk együtt hazánkért, népünkért! Szeretettel köszöntöm mindazokat, akik a téli hidegben vállalták az áldozatot és eljöttek erre a szentmisére.

Örömmel látom itt a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Pannonia Sacra Katolikus Iskola tanárait és diákjait, akik minden évben hűségesen részt vesznek ezen a szentmisén. Szeretettel üdvözlöm a Szent Margit Gimnázium, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanulóit és oktatóit.

Külön örömmel köszöntöm az alapításának 800. évfordulóját ünneplő Domonkos rend tagjait, különösen a nővéreket, akik a szentmisén szolgálatot is vállalnak. Szent Margit közbenjárása legyen számukra és mindannyiunk számára erő és áldás forrása! Szívből kívánom, hogy részesüljenek a mai szentmise áldásaiban azok is, akik rádión vagy televízión keresztül kapcsolódnak be ünneplésünkbe.   

Erdő Péter

Szentmise a Margitszigeten, Árpád-házi Szent Margit ünnepén

2016. január 17-én (Mt 25,1-13)

 

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Szent Margit ünnepének evangéliumi szakasza a tíz szűzről szóló példabeszéd. Ezelőtt a jézusi beszéd előtt az evangéliumban az utolsó napról, az Emberfia elérkezéséről és a hűséges vagyonkezelőről hallunk. Mindezeknek a beszédeknek a közös pontja a végső ítélet és az éberség fontossága. A balga és az okos szüzekről szóló példabeszéd azt hangsúlyozza, hogy minden lehúzó fáradtság, minden egykedvűség, a reménytelenség minden kísértése ellenére ébereknek kell lennünk. De akárcsak az álmossággal küszködő, virrasztó embernek, nekünk is meg kell harcolnunk önmagunkkal, hogy éberek maradhassunk. Világosan elmondja Jézus a példabeszéd elején, hogy az Isten országáról beszél. Azt hasonlítja a tíz szűzhöz, akik a vőlegényt várják. Tehát a keresztényekre utal, akik megkapták a meghívást az Egyházba, és válaszoltak is erre a meghívásra. Igen, ott akarunk lenni azon a bizonyos végső és boldog lakomán, melyet Krisztus készít a számunkra!

Csakhogy nem elég várni, cselekednünk is kell. A kereszténység nem kényelmes út. Nem elég az Egyházban lennünk, és várni, hogy teljenek az évek. Ellenkezőleg, az életünkben minden különleges fontosságot nyer: a kezdeti megtérés, amikor meghalljuk, hogy hív minket az Úr, majd cselekedeteink további alakulása. Szinte új meg új nehéz megtérésekre van szükségünk. Együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel, és figyelmesen kell hallgatnunk arra, hogy az adott helyzetben mit üzen nekünk Krisztus. El kell ismernünk önmagunknak, ha valamit helytelenül tettünk, kérnünk kell Isten bocsánatát, és kérnünk kell az erőt, hogy máskor helyesebben követhessük Krisztus akaratát.

2. Ha elképzeljük a jézusi példabeszéd esküvőjét, megjelenik előttünk egy lármás, népes keleti lakodalom (vö. Jn 2,1-11): a menyasszony, a rokonok és barátnők, akik várják a vőlegény érkezését, hogy aztán átkísérjék az ifjú asszonyt a vőlegény házába. A példabeszéd szavai mögött felsejlik, hogy az igazi Jegyes, a Vőlegény, maga Krisztus. Ő az, akire várunk, és aki a saját házába, az atyai házba akar vezetni minket.

Ebből világosodik meg a példabeszéd tanítása: nem elegendő, hogy tagjai vagyunk az Egyháznak, hogy meghívást kaptunk, hanem ébren is kell tartanunk a hitünket. Jótettekkel kell igazolnunk és erősítenünk, hogy tényleg Krisztushoz tartozunk. Szent Ágoston így ír erről: „Öltsd magadra a hit, a remény, a szeretet és a jótettek fátylát, (…) készítsd fel jól a lámpákat, vigyázz, hogy el ne aludjanak, tápláld őket a helyes lelkiismeret olajával. Maradj egységben a Vőlegénnyel, a Szeretet által, hogy bevezessen a lakodalmi terembe, ahol már lámpásod soha ki nem alszik”[1].

3. Szent Margit a Krisztussal való találkozás izzó várakozásában élte le életét. A mai ember számára talán ijesztőnek is hat az önsanyargatásnak az a szigorúsága, amit róla a hagyomány megőrzött. De Margit, a királylány nem gyűlölte az életet és a világot, nem mindentől megcsömörlött, keserű emberként fordult el a földi élet szépségeitől, nem a depressziónak adta át magát. Szent Margit az extázis határáig menően szerette Krisztust. Ez volt az a pozitív magával ragadottság, ami különös tettekre is késztette. Erről írta az 1300-as évek elején a legendaszerző azokat a sorokat, amelyek Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradtak ránk: „Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, és meggyulladván, imádkozék vala szüntelen […] [olykor] minden közbevetés nélkül úgy, hogy a napnak első idejétül fogva az konventnek ebédjének […] [idejéig] szüntelen imádságban marad vala.”[2] Jézus kedvéért, az iránta való szeretetből imádkozott és vezekelt, végezte a legalázatosabb szolgálatokat. Az ő iránta való szeretetből érdeklődött családja és az ország sorsa iránt is. Ezért próbálta meg bátyját és édesapját kibékíteni, és lecsillapítani a pusztító polgárháborút.

4. Árpád-házi Szent Margit Domonkos-rendi nővér volt. Az idén ünnepeljük Szent Domonkos rendje megalapításának 800. évfordulóját. A rend ősi elnevezése Ordo Praedicatorum, az igehirdetők rendje. A XIII. század elején történelmi viharok tépázták az Egyházat. A két nagy rendalapító, Szent Ferenc és Szent Domonkos karizmatikus személye által az isteni gondviselés nagyszerű megújulást indított el az Egyház életében. Ferenc a szegénységet állította a lelki élet középpontjába. A spontán, akadályoktól mentes Isten- és emberszeretetet. Domonkos pedig a hit igazságát szerette szenvedélyesen. A tévedés és az eretnekség az ő korában zavargáshoz és gyilkos erőszakhoz vezetett. Domonkos a szellemi kihívást látta meg ebben. Különleges hivatást az igaz hit védelmére és kifejtésére, mégpedig a lehető legmagasabb szinten. Ezért is adott rendje annyi nagy teológust az Egyháznak, élükön Aquinói Szent Tamással. Az igazság elkötelezett keresésére és szeretetére ma is égető szükség van. Kellenek az olyan emberek, akik az életüket teszik rá arra, hogy a hitet a kor legmagasabb szellemi színvonalán képviseljék és védelmezzék. De az odaadó szeretettel, elmélyülten tanulmányozott hit cselekedetekre is vezet. Imádság és szolgáló szeretet fakad belőle. Szent Domonkos öröksége rendjének tanúságtétele ma is időszerű, ma is fontos Egyházunk számára.     

5. A domonkos lelkiség, benne különösen Szent Margit példája ma is szükséges, hiszen fáradt történelmi korban élünk. De nemes, önzetlen, nagyvonalú tetteket vár tőlünk az Isten, de környezetünk, népünk, Egyházunk is. Ilyen tettekkel tartozunk saját emberségünknek, személyes méltóságunknak és katolikus keresztény mivoltunknak is. A kereszténység ugyanis nem kényelmes vallás, nem olyan széles út, ahol a puszta közvéleményt meg a saját kényelmünket követve jó helyre jutnánk. Hanem küzdelem a hívő ember élete, amelynek erőforrása Isten kegyelme, jutalma, értelme pedig az örök boldogság, az a lakodalom, amelynek képe számunkra Isten színelátásának végtelen nagyszerűségét érzékelteti.

Kérjük az idén különös bizalommal Szent Margit közbenjárását népünkért, Szent Domonkos rendjéért és mindannyiunkért, hogy a szeretet cselekedeteiben megerősödve reménnyel, energiával teljes, értelmes és üdvösségre vezető életet éljünk. Amen.



[1] S. Augustinus, Sermo 93,17

[2] Idézi Diós István, Szentek Élete I. Budapest 2009, 131.