Oldal kiválasztása

12. hét – A prédikáció

12. HÉT: ALAPPILLÉREINK: A PRÉDIKÁCIÓ

HOGYAN PRÉDIKÁLNAK A NŐVÉREK?

„Kezdettől fogva tudjuk, hogy [a Rendet] különösen is a prédikálásra és a lelkek üdvösségére alapították.”- fogalmazza meg a Prédikátorok Rendjének első konstitúciója. Ennek az első szabálynak a megfogalmazói férfiak voltak. Számukra – hiszen szinte valamennyien papként szolgálták Isten népét – egyértelmű volt, hogy mit jelent a prédikáció. Szentbeszédek tartásával, vándorprédikátorként tanítva az embereket vitték – és viszik ma is – az Örömhírt mindenkihez.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy mi, nővérek, Szent Domonkos női követői, ki vagyunk zárva ebből a nagyszerű feladatból. Nem tartunk homíliákat, ritkán kerülünk a templomi szószék közelébe. Akkor miben álla mi prédikátorságunk?

Közösségünk apostoli kongregáció. Minden nővér feladata, hogy „Krisztust mutassa meg legelsősorban azoknak, akikkel együtt él, és aztán azoknak, akikkel nap mint nap találkozik. Mindannyian ezt tesszük azzal, ahogyan beszélünk, ahogyan élünk, azáltal, amik vagyunk – ez már prédikáció. (…) Mindazzal, amit mondunk, teszünk vagy nem teszünk, prédikálunk, vagyis Isten örömhírét sugározzuk az emberek felé.” – olvashatjuk Konstitúciónk I. fejezetében.De hogyan valósul meg mindez a hétköznapokban?

Közösségünk legtöbb tagja fiatal, aktívan tanul vagy dolgozik, így sok emberrel találkozik nap mint nap.Sokan vesznek részt a hitoktatásban Budakeszin, Hódmezővásárhelyen, Szombathelyen és Kőszegen is, ahol saját intézményünkben tehetjük ezt, s ahol világi tárgyakat is tanítanak a nővérek. Óvodától az általános iskolai és gimnáziumi osztályokon keresztül, az ifjúsági és felnőtt csoportokig sokakkal kerülünk kapcsolatba. Alkalmi meghívásoknak eleget téve meg-meglátogatunk különböző plébániai közösségeket. Prédikálunk énekkar és színjátszó szakkör vezetésével, táboroztatással, zarándoklat szervezésével – és néha a puszta jelenlétünkkel. A csoportos foglalkozásokon kívül alkalmat nyújtunk személyes, lelki beszélgetésekre. A nővérek közül sokan vesznek részt lelkigyakorlatok kísérésében.

A prédikáció azonban nem csak „nyüzsgés”, nem csak aktív tevékenykedés. Konstitúciónk hangsúlyozza, hogy azok, akik épp nem vesznek részt külső apostoli tevékenységben (idős koruk, betegségük vagy bármi más miatt), azok is hozzájárulnak a prédikációhoz házimunkájuk, szenvedéseik vagy imádságuk felajánlása által. Egy közösség tagjai vagyunk, összetartozásunk kifejeződik abban is, hogy nem teszünk különbséget látványos és kevésbé látványos munka között. Tudjuk, hogy mindannyiunk hiteles szerzetesi életére, imádságára és áldozathozatalára szükség van az Örömhír terjesztéshez.

A dicsőség pedig nem a prédikátoré, hanem Istené.

Domonkos Nővérek fényképe.