Oldal kiválasztása

Igazság-központúság

A domonkos rend apostoli tevékenysége a hit tanítása és védelme. Ez az igazság közvetítésének sokféle útját feltételezi, a tanítástól a virtuális világ adta eszközökig. A tudatlanok tanítása és tanácsadás a kételkedőknek az irgalmasságnak azok a lelki cselekedetei, melyek a domonkost irgalmassá teszik.

Az 1933-as Konstitúciók a következőképpen utaltak a rend apostoli céljának igazság-központúságára:

“Tudjuk, hogy rendünket kezdettől fogva speciálisan a prédikáció és a lelkek üdve miatt alapították. Ezért stúdiumunknak arra kell irányulnia, hogy felebarátaink lelkének hasznosak lehessünk.

Ezzel a céllal bensőségesen összefügg a katolikus hit igazságának tanítása és védelme, mind szóban az iskolákban, mind írásban.”

A tanítás nem lehetséges tanulás nélkül. A rend céljainak elérésében a konstitúciók első helyre teszik a “szent igazság szorgalmas tanulmányozását”. Az igazságnak való ilyen elkötelezettség különleges ízt ad a domonkos életformának.

A domonkosok és a stúdium

Humbertus de Romanis a stúdiumot így állította megfelelő perspektívába:  “A stúdium nem célja a rendnek, de rendkívüli módon szükséges kétszeres céljának megvalósításához, ami a prédikáció és a lelkek üdve. Stúdium nélkül ugyanis egyik sem lehetséges.”

Szent Domonkos nagyra értékelte a tanulást és tanítást. A hit igazságait annyira mélyen szerette, hogy egész életét a hitigazságok hirdetésére szánta, és vágyott arra, hogy meghaljon értük. A kinyilatkoztatott igazságot olyan nagyra értékelte, hogy mindig magával vitte Szent Máté evangéliumát és Szent Pál leveleit. Gyakran buzdította a testvéreket szóban és írásban, hogy állandóan tanulmányozzák az Ó- és Újszövetséget, azaz hogy teológiát, a hitigazságokat az igazi forrásból merítsék; annál is inkább, mert a teológia “lelke” a középkorban a Szentírás magyarázata volt.

 Amikor Szent Domonkos szemlélődő és egyben apostoli célt adott gyermekeinek, akkor ezzel egyben meghatározta a stúdium helyét is rendjében: stúdium nélkül nem lehet az igazságot hirdetni.

Szent Domonkos a legjobb képzést akarta rendtársainak: rögtön a rend egyházmegyei megalapítása után, 1215-ben beíratta őket Alexander Stavensby toulouse-i előadásaira. 1217-ben az első tizenhat rendtagból nyolcat Párizsba, a középkori Európa szellemi központjába küldött, hogy ott “tanuljanak, prédikáljanak és házat alapítsanak.” Ez lett a híres Szent Jakab-kolostor. 1218-ban Szent Domonkos kolostort alapított Bolognában is, Európa második leghíresebb egyetemi központjában. Ezt követték a többi kolostoralapítások Palenciában (1220), Montpellier-ben (1220), és Oxfordban (1221). 1230-ban a rendnek már két egyetemi tanára volt Párizsban (a 12 katedrából).

Mindez bizonyítja, mennyire fontos volt kezdettől fogva a tanulás a domonkosok számára. Szent Domonkos azt akarta, hogy fiai a legjobb teológiai képzést kapják, és ezért közel legyenek az egyetemekhez. Rövidesen a Rend kifejlesztette saját, párhuzamos egyetemi rendszerét, az ún. studium generale-kat. Emellett a legkorábbi Konstitúciók részletesen szabályozták a stúdium megszervezését a rendben: egy kolostor alapításához 12 rendtag kellett, és egy lector, azaz teológiai tanár, akinek az előadásait mindenkinek hallgatnia kellett minden nap. A tanuló rendtagoknak külön cellát biztosítottak (ami újdonság volt), és a novíciusmesternek arra kellett oktatnia  a novíciusokat, hogy még út közben is, állandóan olvassanak vagy gondolkodjanak valamin.

Mindez abszolút újdonság volt a szerzetesség történetében: egy szerzetesrend először szabályozta a stúdiumot Konstitúciójában, ugyanúgy, ahogy pl. az imáról rendelkezett. Ezek a szabályok megszentelt kötelezettséggé tették a stúdiumot a domonkosok számára: a stúdium is az életszentségre való törekvés része lett. Szent Tamás a legjobb példa ennek gyakorlati megvalósulására. Ez azt is jelenti, hogy a tanulás és a tanítás a szerzetesi élet szerves része: a domonkos nem lesz kevésbé szerzetes, amikor elhagyja a kórust, és tanítani/tanulni megy.

A rend története azt mutatja, hogy a domonkosok hűségesek maradtak ehhez az intellektuális örökséghez. Így pl. a domonkos rend alapította Ázsia legrégibb katolikus egyetemét, a ma is működő Szent Tamás-egyetemet Manilában. A rend a századok folyamán sikeresen alakult a változó idők követelményeihez: amikor nem voltak már albigensek, akkor is megtalálta azokat, akik nem, vagy rosszul ismerték a katolikus hitet. Szent Tamás is, sok-sok művében kora felvetett problémáit érintette, azokra keresett választ.  Hasonlóképpen, a domonkos rendnek nagy szerepe volt a katolikus szentírás-tanulmányok megújításában, amikor megalapította a jeruzsálemi École Biblique-et. Az alapítónak és a nagy szenteknek ezt a kreativitását szeretné a rend ma is utánozni.