Oldal kiválasztása

13. hét – Aquinói Szent Tamás

13. HÉT: AQUINÓI SZENT TAMÁS

Doctor Angelicus

Aquinói Szent Tamás (1224/6 Roccasecca – 1276 Fossanova) rendünk egyik nagy teológusa volt. Nem csak a domonkos teológia számára vált meghatározóvá, hanem a mai napig az Egyház hivatalos tanításának is alapköve.

Bár munkássága nyomán szép számú mű keletkezett, most inkább arra tekintsünk rá, amit ma adhat számunkra alakja. Gondolkodásában az egységes látásmódra törekszik, szereti rendszerben elhelyezni az igazságokat, valamint mások véleményével párbeszédben állni. Irányt adhat számunkra az értelmes, igazságközpontú, a másik fél véleményét és személyét tiszteletben tartó, gyümölcsöző vitatkozás terén.

Szent Tamás teológiája a kinyilatkoztatásból forrásozik, melyhez a hit által megvilágosított ésszel közelít. Szerinte a hit és az ész nem egymás ellen harcolnak, hanem egymásra utalva „kéz a kézben” vezetik egymást, eközben megmarad önállóságuk. Tamás az Isten titka előtt alázatos nyitottsággal, szemlélődve áll meg. Ez a nyitottsága volt szükséges ahhoz, hogy az Igazság válhasson tudományának és bölcsességének forrásává és mércéjévé.

Szent Tamás nyitottsága nem csak magára az Istenre irányult, hanem minden teremtményre is. Alapelve, hogy mindent az Istennel való viszonyában vizsgáljon. Így az emberre is optimistán, mint megváltott és Istent megismerni és szeretni képes személyre tekint, aki a Szentháromság közösségébe hívatott. Az ember e természetfeletti célt az isteni kegyelem segítségével érheti el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy értelmének igazságra, s szabad akaratának jóra való törekvése haszontalan lenne.

Ehhez kapcsolódik Szent Tamás gondolata: a kegyelem nem rombolja le a természetet, hanem feltételezi és tökéletesíti azt.

Mindez az Isten jóságába vetett bizalomról is tanúságot tesz, mely minket is bátoríthat arra, hogy Tamás nyitottságához hasonlóan odaálljunk az önmagát kinyilatkoztató Istenhez.

Domonkos Nővérek fényképe.