Oldal kiválasztása

14. Hét – Az engesztelés

14. HÉT: ALAPPILLÉREINK: AZ ENGESZTELÉS, MINT ÖTÖDIK ALAPPILLÉR

Krisztus a kereszten odaadta magát engesztelő áldozatul értünk, bűnösökért. Ezt abból a szeretetből kiindulva lehet megérteni, amivel az Atya és a Fiú szeretik egymást. Az engeszteléssel mi Krisztusnak ebbe az önfelajánlásba kapcsolódunk bele, amikor valami nehézséget, mint keresztet, a vállunkra veszünk.

A compassio, az engesztelés latin megfelelője együtt szenvedést jelent. Ki szenved együtt, kivel, és miért? Akkor érzünk ilyen fájdalmat, amikor valaki, aki nekünk fontos, eltávolodik Istentől, mivel ő is valamiféle szenvedést tapasztal. Ilyen helyzetben az együtt érző fájdalom nem egy ledobni való teherként jelenik meg, hanem a másikért való imára, küzdelemre sarkall. Minél közelebb van valaki Istenhez, annál fontosabb számára ez a közelség – a magáé és a másoké egyaránt.

Érdemes megnézni egy domonkos szent példáját:
Árpádházi Szent Margit kislány korától kezdve belenőtt az Istennek szolgáló, önmegtagadó, másokért közbenjáró életbe. Felelős figyelemmel követte az eseményeket az országban és Európában. Amikor látta az Egyház nehéz helyzetét, és hogy a bűn mennyi nyomorúságot okoz, még inkább könyörgött Istenhez. Tehát az engeszteléshez hozzátartozik az éber figyelem: „Mi történik?” „Mi az Úr szándéka?”

Szent Margit élete megmutatja egyrészt azt, hogy az odaadottság az a talaj, amin az engesztelő ima sarjad. Másrészt, hogy sokszor titok marad, ki mit ajánl fel (böjtöl vagy bevásárol…), milyen lelkülettel végzi a rá bízott szolgálatot (a vasalástól a tanításig), vagy viseli a keresztjét.

Margit példája minket is engesztelésre ösztönöz:
Kiemelkedően szép számomra az a szokás, amikor a közösségünk felismer egy szándékot, amiért együttes erővel engesztel, közösen imádkozik a kereszt felé kitárt karral, mint Szent Domonkos atyánk.

Domonkos Nővérek fényképe.