Oldal kiválasztása

Noviciátus, újoncidő

A noviciátus a domonkos szerzetesi életbe való bevezetés ideje, amelynek kezdetén a beöltözéskor a jelölt megkapja a fehér domonkos habitust, övet, rózsafüzért, skapulárét, fekete kappát, fehér fátylat, és új szerzetesi nevet kap jeléül annak, hogy magára ölti az új embert Krisztusban.

A ruhadaraboknak sajátos szimbolikája van, melyet a beöltözés szertartása is kihangsúlyoz. Ez az időszak a sivatagba kivonulás időszaka, amikor Isten kiviszi a nővért a pusztába, hogy szívére beszéljen – zárt időszak, amikor a külvilággal való kapcsolat a minimálisra csökken, hogy figyelmüket az Istenről semmi ne tudja elvonni, és valóban Ő kerülhessen életük középpontjába. Ebben az imádságos magányban szembesülünk önmagunkkal, de Isten irántunk való végtelen és feltétlen szeretetével is, és életünk így belegyökerezhet Krisztusba. A novíciák a magisztra vezetésével bevezetést kapnak a domonkos szerzetesi életbe, különösen Szent Ágoston Regulája, Konstitúcióink és a domonkos lelkiség alapján, elsősorban a domonkos irodalomra és a Rend hagyományaira építve.

A noviciátus két évig tart, melyből a második év, az ún. probáció az apostoli munka megtapasztalásának az ideje, melyet a novíciák a Kongregáció különböző házaiban töltenek.