Oldal kiválasztása

16. hét – A lelkek üdvösségéért

16. HÉT: MIT JELENT, HOGY A RENDET A LELKEK ÜDVÖSSÉGÉNEK SZOLGÁLATÁRA ALAPÍTOTTÁK?

Az emberi élet célja, hogy minél jobban megismerje a hit által Istent és eljusson az üdvösségre, azaz elnyerje a boldog, örök életet.

Jézus Krisztus ezt ígérte nekünk: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.” /Jn 14,2/

Szent Domonkos mély, személyes istenkapcsolatával, a hit tanulmányozásával, és minden szellemi-testi erejével azon fáradozott, hogy minél több emberhez eljuttassa Jézus evangéliumát, a Jézus által hirdetett örömhírt. A keresztény hitigazságokat adta tovább mindenütt, amerre csak járt és sokakat meggyőzött, visszatérített az igaz hitre, arra a hitre, amelyet Jézus és apostolai hagyományoztak ránk.

Szent Domonkos kisugárzó, meggyőző egyénisége, valamint a Szentlélektől kapott karizmái által alkalmassá vált olyan hittérítő munkára, amely lassan felébresztette az emberek elméjét és szívét a valódi igazság felismerésére és ezáltal azok befogadására, elmélyítésére és életté váltására. Így előmozdította az emberek üdvösségét. Éjszakákat virrasztva imádkozott és gyakran sírva, szívében megrendülve kiáltott fel Istenhez: „Uram, mi lesz a bűnösökkel?” Mi lesz azokkal, akik keményszívűek és nem akarnak befogadni Téged? Akik nem akarnak hinni Benned és az evangélium jóhírében? Mi lesz azokkal, akik még távol járnak Tőled, akik nem hallanak Rólad?

Szent Domonkos azzal, hogy szakított az addigi megszokott szerzetesi életforma kereteivel, azt a célt szolgálta, hogy általa – valamint a hozzá csatlakozó rendtestvérei által – minden ember meghallja Jézus üzenetét, kövesse Őt és eljusson az üdvösségre.

És ma? Nekünk, domonkosoknak különösen is ezt kell tennünk, hogy a lelkek üdvét óhajtva – minden rendelkezésünkre álló, jó eszközzel – felébresszük a szunnyadók, a közömbös embertestvéreink szívét a hit világosságára, a Szentírás által kínált boldog, kiegyensúlyozott, önzetlen, békességben, irgalomban, áldozatos szeretetben, igazságban is megélhető földi életre. Törekednünk kell arra, hogy a személyes, és a külső-belső közösségi kapcsolatainkban mindenkit tudjunk Isten felé segíteni. Képesek legyünk mindenkit olyan döntések meghozatalára ösztönözni, amelyekkel szebbé, jobbá tudja formálni környezetét és saját maga életvezetését, hogy a végső döntésben egy isteni ölelő szeretetben találja meg és nyerje el örök boldogságát. Áldjon meg minden keresztényt és minket is Jézus, a mi Jó Pásztorunk, hogy menteni tudjuk a lelkeket az Ő jobb oldalára. /Mt 25,31-46/

„Amint te (az Atya Isten) a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba.” „De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.” /Jn 17,18 és 20/

Domonkos Nővérek fényképe.