Oldal kiválasztása

20. hét – A Rend jelmondatáról….

20. HÉT: MIT JELENT A REND JELMONDATA: “CONTEMPLARI ET CONTEMPLATA ALIIS TRADERE”?

Úgy látszik, a prédikátor nem szemlélődik…

A szemlélődés szó alatt leginkább a befele figyelést, csendben történő elvonulást, egyedüllétet értjük, amely során Isten szólítja és ragadja meg az embert. A prédikációt ellenben az aktivitással, a világ és az emberek felé fordulással kötjük össze. Ebből természetesen következhetne, hogy a szemlélődés és prédikáció kizárják egymást.

Rendünk karizmájában e két elem bensőséges egységben állnak. Ezt jól kifejezi egyik jelmondatunk is: szemlélődni és a szemlélt Igazságot továbbadni. Valamint életünk alappillérei is hordozzák e kettősséget: imádság, stúdium, engesztelés, közösség, prédikáció, melyek „…szilárdan kapcsolódnak egymáshoz, arányuk harmonikus, és kölcsönösen
megtermékenyítik egymást; a Rend sajátos élete, mely teljesen apostoli, mindezek szintézisén alapul, melyben a tanításnak és a prédikációnak a szemlélődés bőségéből kell fakadnia.” (Alapkonstitúció)

A domonkos prédikáció lényegi forrása a szemlélődés: amint minden küldöttnek ismernie kell az őt küldőt, a domonkos prédikátornak is előbb meg kell ismerni Istent, Jézus Krisztus szemlélése által. Mindezt azért, hogy hitelesen adja tovább az örömhírt szavaival és tetteivel.

A szemlélődés és az apostolkodás kapcsolatának megértéséhez egy egyszerű kép: a domonkos szerzetes olyan, mint egy tiszta edény, amely befogadja a bőven áradó forrásvizet, hogy abból mások könnyedén ihassanak. Ha az edényt elveszik a forrás alól, nem lesz mit kiinni belőle és kiszárad, ha pedig megvárják, hogy tele legyen, és félve attól, hogy kiürül, elteszik egy biztonságos helyre és nem isszák ki, az edény nem tud több vizet befogadni, a benne lévő víz pedig egy idő után ihatatlanná válik.

Életünkben tehát a szemlélődés és az apostoli élet, mint két láb együtt visznek előre a krisztuskövetés útján.

Domonkos Nővérek fényképe.