Oldal kiválasztása

21. Hét – A szegénységi fogadalom

21. HÉT: FOGADALMAINK: A SZEGÉNYSÉG

A fogadalommal vállalt szegénység célja nem önmagában a lemondás, hanem túlmutat Isten Országára, ami minden ember valódi kincse. (vö. Mt 13, 45-46) A szegénység szabadon történő vállalását az örömhírrel való találkozás előzi meg. Ez ad erőt számunkra az Istenre hagyatkozás e radikális lépésének megtételére, mellyel az önmagát kiüresítő Krisztus nyomába szegődhetünk (vö. Fil 2,5-11). Ez fontos számunkra, mivel domonkosokként az evangélium igazságait szeretnénk hirdetni.

Szegénységünk apostolkodásunkat is előre lendíti, mivel Krisztus és az evangéliumi értékek kerülnek általa középpontba. A fogadalommal vállalt szegénység már önmagában prédikációvá válhat.

Szegénységünk kifejezi, hogy Isten Országa már csírájában jelen van köztünk, de még nem teljesedett be, valamint rávilágít arra, hogy egészen Istenre szorulunk. Emlékeztet bennünket, hogy Isten minden javak közül a legfőbb jó. Jelzi, hogy az ember méltósága és hivatása nem merül ki a javak birtoklásában.

Szegénységünket lelki és anyagi síkon is igyekszünk megélni, ugyanis a külső szegénység belső szegénység nélkül üres marad; fordítva pedig félő, hogy nem hiteles. A belső szegénység távolságvétel az anyagi és szellemi javakhoz való ragaszkodásunktól. Ez a lemondás szabadabbá és készségesebbé tesz Isten Országának hirdetésére. A külső szegénység pedig a konkrét javak birtoklásáról való lemondást, a kapott javakkal való helyes bánásmódot és mértékletességet, valamint egyszerűséget jelenti.

A szegénység vállalásának további gyümölcse: megtanít arra, hogy mindent ki nem érdemelt ajándékként fogadjunk, s hogy mindenért hálát adjunk.

Domonkos Nővérek fényképe.