Oldal kiválasztása

23. hét – Dicsérni, hirdetni, áldani

23. HÉT – MIT JELENT A REND JELMONDATA: “LAUDARE (dicsérni), PRAEDICARE (hirdetni), BENEDICERE (áldani)”?

Domonkos életünkhöz kötődik három kulcskifejezés: LAUDARE – PRAEDICARE – BENEDICERE. Ez a három szó szerzeteséletünk különböző, mégis összetartozó mozzanatait jelöli meg.

Tekintsünk gyermekét szíve alatt hordozó Máriára!

Mária Erzsébet látogatásakor Istenhez fordul: „Magasztalja lelkem az Urat…” (Lk 1,46–55), dicséri – LAUDARE – Istent. Ezt követően felidézi az Úr tetteinek nagyságát, amelyeket saját és népe életében tett a múltban. Mária ujjongó öröme tehát nem csak magánéletét érinti, hanem a körülötte álló közösség előtt mondja nagynak azt az Istent, akinek „árnyékában”, szerető jelenlétében él (vö. Lk 1,35). Ilyen értelemben Mária dicsérete tanúságtétel és igehirdetés más emberek előtt – PRAEDICARE.

Az Istent dicsőítő szózat válaszként hangzik az angyaltól hallott szavakra: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.…” (Lk 1,31). Ezek nem üres kifejezések, hanem megvalósuló szavak. Máriát Isten valóban megáldotta – BENEDICERE. Erzsébet ezt sejtette meg, amikor a találkozás örömében így kiáltott fel: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” (Lk 1,42). Mária válasza – az Urat dicsérő és Róla tanúságot tévő szavai – Isten életadó áldását hordozzák.

Mi köze ennek domonkos életünkhöz? Úgy gondolom Máriát, a szeretet első prédikátorát követve, domonkos szerzetesként nekünk is feladatunk minden nap hálával visszaemlékezni Isten tetteire, még ha mi nem is mindig vesszük észre azok nagyságát. Így visszatérhetünk ahhoz, aki cselekszik; Istenhez, aki a legnagyobb szeretettel fordul felénk. Ez az istendicséret – LAUDARE – közösségbe von minket, s így válhatunk Isten jelenlétét megtapasztalt prédikátorokká – PRAEDICARE –, Isten áldásának – BENEDICERE – eszközévé.

Domonkos Nővérek fényképe.