Oldal kiválasztása

32. hét – A domonkos liturgia

32.hét: A domonkos liturgia (rítus) jellegzetességei

A katolikus liturgia mindig is sokszínű volt. Jelenleg is több, mint 20 rítus, illetve rítusváltozat él az Egyházban. Kevesen tudják, hogy például a Domonkos Rend is rendelkezik saját rítussal, ami a XIII. századtól egészen a mai napig folyamatosan élő hagyomány (egy érdekesség, hogy 1254-ban éppen Budán tartották azt a nagykáptalant, aminek keretében megtörtént a rendi liturgia egységesítése). A II. vatikáni zsinatot követő liturgikus reformok során a Rend átvette a megújított római liturgiát, a rendi rítus használatának engedélyezése azonban megmaradt a Rend mesterének, illetve a provinciálisoknak a hatáskörében. 2007 óta (XVI. Benedek pápa “Summorum pontificum” kezdetű motu proprioja óta) pedig még szabadabban élhetünk vele.

A domonkos hagyomány szerinti zsolozsma felépítése más, mint a ma hivatalos “Imaórák Liturgiája”. Más sorrendben követik egymást az imaóra elemei: a zsoltárok, a himnusz, a kantikumok. Még ha nem is használják a legtöbb közösségben ezt a zsolozsmát, sok helyen éneklik a Rendben használt dallamokat, és használják a gesztusokat, mozdulatokat, ezeket igyekszünk mi is megtartani. A domonkosok számára az egyik legfontosabb imaóra a kompletórium, a nap befejező imaórája, amit lehetőségeinkhez mérten ünnepélyesen végzünk, hiszen az egész napi prédikálás, stúdium, tanítás stb. után ez az az imaóra, ami összehozza az egész közösséget. A Rendben az idők során éppen ezért mintegy “másodvesperás” rangra emelkedett, míg más közösségekben megmaradt egynek a kis hórák közül.

A domonkos rítusú szentmise, amit Magyarországon ritkán ugyan, de időnként bemutat egy domonkosrendi atya, a római rítus rendkívüli formájával (“tridenti rítus”) rokon, mégis rengeteg dologban különbözik attól. Csak néhány, az egyszerű hívő ember számára is szembetűnő eltérést említenék. Jellemző vonása például, hogy az adományok előkészítése nem közvetlenül a felajánlás előtt történik, hanem már a graduale és az alleluja éneklése közben (illetve csendes misében a mise legelején). A felajánláskor a pap egyetlen mozdulattal, egyetlen imával, egyszerre ajánlja fel a kenyeret és a bort. Számomra a domonkos rítusú szentmise legszebb jellemző gesztusa, amikor a pap közvetlenül az átváltoztatás után szélesre tárja a karjait, mint a megfeszített Krisztus, mozdulataiban is egyesülve Azzal, Akinek a keresztáldozata az oltáron az imént megjelent.

rit