Oldal kiválasztása

33. hét – A domonkos kormányzás alapelvei

33. HÉT: A domonkos kormányzás alapelvei

A szerzetesség történetében Szent Domonkos és az általa alapított rend több újdonságot is hozott: ilyen a stúdium központi szerepe, de még inkább ilyen a rend kormányzása.

A domonkos rend kormányzatának legfőbb szervévé ugyanis Szent Domonkos a káptalant tette: a káptalan az a testület, amely egyenlő jogokkal foglalja magába pl. egy rendház vagy egy rendtartomány, vagy egy egész kongregáció nővéreit. Egy adott közösség életében a káptalan az, amely a legfőbb döntés- és törvényhozó szerv, a káptalanon kívül pedig az elöljáró. Azaz, legalábbis helyi szinten, minden nővérnek egyenlőképpen van szava a közösség életét illetően.

Az előbbiből következik, hogy a domonkos rendben minden elöljárót, így a helyi elöljárót is, a káptalan választ – ez egészen kivételes, a többi központosított rendekben a helyi elöljárót a felsőbb elöljáró nevezi ki. Ez a rendszer minden nővérnek a közösségért való felelősségtudatát és az együttműködést hivatott előmozdítani.

Ez a kormányzati mód több alapelven alapszik: először is azon, hogy minden rendtag felelős a közös jóért. Vagyis egy közösség, egy rend jóllétét nem lehet az elöljáró személyéhez kötni: minden rendtag felelős azért, hogy a rend megvalósítsa saját hivatását, és küldetését, amire rendelve van. Ez persze minden nővértől önfegyelmet, folyamatos önnevelést, és önfelülmúlást kíván, illetve nyitott fület és szívet, hiszen az igazság sosem egyvalakié.

A domonkos kormányzás másik alapeleme, a döntéshozatal módja, összefügg az előzőekkel: ezt Sidbé Semporé afrikai domonkos teológus koinokráciának, a közösség uralmának nevezte el. Azért nem egyszerűen demokráciának, a nép uralmának, mert ismerősek annak a nehézségei: a többségi vélemény uralma és a kisebbségi vélemény kizárása, lobbik stb. Itt nem erről van szó, hanem egy szabad és felelős emberekből álló közösség önkormányzatáról. A cél nem valamilyen legkisebb közös többszörös megtalálása, ami élhető kompromisszum, hanem eljutni egy olyan döntésre, amely mindenki beleegyezését bírja, ugyanakkor felülmúlja egy-egy rendtag saját igazságát. Ez persze időigényes és néha idegesítő folyamat, de hosszú távon gyümölcsöző, mert szabad emberekké neveli azokat, akik komolyan beleadják magukat.

A domonkos kormányzás tehát nagyon bízik abban, hogy bár gyengék vagyunk, de képesek vagyunk a kegyelem és egymás segítségével a nagyobb jóra törekedni.

kormany