Oldal kiválasztása

37. HÉT – Van-e olyan, hogy domonkos lelkiség?

37. HÉT – Van-e olyan, hogy domonkos lelkiség?

Rendtársak és növendékek megrökönyödésére mindig azt válaszolom erre a kérdésre: “Természetesen nincs! De miért?” Ilyenkor mindenki mélyen elgondolkodik… Pedig a válasz egyszerű: mert mi egy középkorban keletkezett Rend vagyunk, ezért nekünk hagyományunk van.

Anakronisztikus lenne mai értelemben vett lelkiségről beszélni a 13. században. A spiritualitás fogalma ekkor még mintegy általánosabb lelkiéleti jelenségeket takart, s csak a 16. században kezdték vele egy-egy rend lelkiségét jellemezni. A középkori rendek, így a domonkosok is, ezért inkább sajátos szerzetesi hagyományaikat örökítették tovább. Szent Domonkos azért is különleges, mert semmiféle írásbeli instrukciót nem hagyott hátra: nem írt sem regulát, sem szabályt (elég volt neki, amit más rendek monasztikus hagyományából átvett), még híres hitvitázó irataiból vagy prédikációiból sem maradt ránk egyetlen példány sem. Sajátos, jól meghatározható imaformát vagy imamódot sem hagyott a Rendjére. Bár tudjuk róla, hogy szüntelenül imádkozott – mindig Istennel vagy Istenről beszélt –, imáinak konkrét módja és tartalma homályba vész. A Rendben sokat emlegetett 9 imamód sem az imádság szisztematikus kifejtése, hanem inkább az Isten fele fordulás és ráhagyatkozás egy-egy testi-lelki gesztusa.

Ha hűségesek akarunk lenni a domonkos hagyományokhoz, Szent Domonkosra és a Rend történetére kell tekintenünk. Ott mindent megtalálunk, ami mai “lelkiségünket” adja: Domonkosban és követőiben ugyanis szerves egységbe rendeződnek a monasztikus szerzetesség elemei a kompassióból fakadó apostoli élettel. Így, bár nem áll rendelkezésünkre konkrét útmutatás a domonkos imádságról, lelkiéletről, prédikációs módszerekről, mégis nyilvánvaló az az életmód, amelyből később kikristályosodhattak az ún. domonkos alappillérek (imádság, stúdium, közösség, prédikáció). Ezek belsővé tétele az, ami sajátosan domonkos, prédikátori, apostoli lelkületet alakít ki bennünk. Ilyen pl. az Igazság-központúság, a Megtestesülés és más hitigazságok hangsúlya, az Oltáriszentség kultusza, a Szűz Mária-tisztelet, a Szentírás imádságos megismerése, a mások üdvösségéért való engesztelés, stb. Ezeket az elemeket a prédikáció karizmája fogja egybe, amely a domonkos számára a kegyelem fényénél megismert Igazság átadása, az emberek javának szolgálata.

Ez a hagyomány-alapú lelkiség nagyon rugalmas, ugyanakkor sok kreativitást kíván: meghagyja szabadságunkat arra, hogy az adott kor kontextusában fedezhessük fel a domonkosság útjait. A domonkos hagyományról ezért elmondható, hogy nem lehet könyvekből megtanulni, hanem az Istennel való élő kapcsolatban, korunk kihívásai között kell újra és újra rálelni. Talán ezért annyira korszerű 800 év után is!

lelk