Oldal kiválasztása

38. hét – A domonkos szemlélődés

38. hét – A domonkos szemlélődés

A múlt héten arról írtunk, hogy voltaképpen olyan, hogy domonkos lelkiség, nincs is. Ennek egyenes folytatásaképpen, ezen a héten pedig arról lesz szó, hogy domonkos szemlélődés sincsen…

Komolyra fordítva a szót: a szemlélődés nem attól domonkos, hogy sajátos módszere van, és nem is azért, mert valami egészen egzotikusat jelent, amiről csak a domonkosok tudnak. Ma, ha szemlélődésről, kontemplációról van szó, akkor a vájtfülű szakértők vagy az ima magasabb fokozataira gondolnak, vagy egyszerűen az ima szinonimájaként használják. Amikor Szent Domonkos megalapította rendjét, az imának, illetve szemlélődésnek nem léteztek még a „technikái.” Szent Domonkos számára nem volt feszültségben liturgikus és személyes imádság sem.

A domonkos szemlélődés nem is eszköz egy apostoli cél megvalósítására, vagyis nem a békés, nyugodt lelkiállapot elérése a célja, hogy aztán meggyőzően tudjunk másoknak is beszélni.

A (domonkos) szemlélődés nem más, mint Isten igazságának szüntelen tanulmányozása, és különösen is, ennek az Igazságnak egyszerű, szeretetteljes, intuitív szemlélése. Nem gondolkodás, hanem egyszerű, szeretetből fakadó és arra vezető tekintet, egyfajta látásmód. A szerzetesi élet, különösen a szerzetesi fogadalmak, amelyek egyfajta rendet visznek az ember érzelmi életébe is, felkészítenek erre a fajta szeretetteljes figyelemre. De hasonlóképp a stúdium, tanulás is, hiszen ott is a figyelem gyakorlásáról van szó. És a közösségi élet is, hiszen ott pedig arról van szó, hogy a másikra figyelek: lehet, hogy úgy érzem, már ezerszer hallottam, amit épp mondani készül, mégis úgy hallgatni, mintha először hallanám…

A szemlélődés két fontos tulajdonságáról kell még megemlékeznünk: először is, a szemlélődés ajándék, nem a saját jól végzett gyakorlatainknak a kézzelfogható eredménye, hanem Isten ajándéka. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne készülhetnénk elő rá, stúdiummal, Isten Szavának hallgatásával, csenddel. Korunk nem igazán kedvez ennek a fajta imádságos attitűdnek, hiszen ami számít, azok a gyors benyomások, információk tömege. A szemlélődés azonban nem újdonságok után kutat, hanem a valóságot látja új módon. Kicsit úgy, mint amikor a sivatag egyszer csak izgalmas lesz… Fontos az is, hogy kérjük Istentől ezt az ajándékot: saját szegénységünk Isten elé tárása, a koldulás a legjobb készület a szemlélődésre, hiszen minden ima valahol kérés, legalábbis Szent Tamás szerint.

Másodsorban, a domonkos szemlélődés cselekvésre indít: nem „köldöknézés”, hanem arra ösztönöz, hogy másokkal is megosszuk a szemlélődés gyümölcseit: contemplata aliis tradere…

Végül egy történet, ahol feltárul a domonkos szemlélődés titka (Paul Muarry, A domonkos lelkiség új bora c. könyvéből): „Emlékszem, hogy még novíciusként feltettem egy kérdést a szemlélődésről az egyik papnak a házban; Cahal Hutchinsonnak hívták, csodálatos ember volt. »Mi a domonkos szemlélődés titka?« – kérdeztem. Cahal atya tétovázott egy pillanatra. Rám mosolygott, aztán azt mondta: »Paul testvér, soha ne áruld el a kármelitáknak vagy a jezsuitáknak, de nincs más titkunk, mint az evangéliumi titok. »De« – folytatta, – »mint domonkos, elárulhatom neked a szemlélődés két nagy törvényét.« Egy novícius lelkesedésével azonnal tollat és papírt ragadtam. Cahal atya ezt mondta: »Az első törvény ez: imádkozz. És a második: tarts ki benne!« Talán, testvéreim, ez az első és az utolsó szó ebben a témában.”

szem