Oldal kiválasztása

40. hét- A szerzetesi ruha

40. hét – A szerzetesi ruha

„Induite novum hominem!” – „Öltsétek magatokra az új embert!” Amikor Rendünkben valaki magára ölti a szerzetesi ruhát, különösen is eszünkbe juthat Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levelének fenti verse (Ef 4,24). A jelöltek az általában egy évig tartó jelöltség elteltével egy szép szertartás keretében öltöznek be, mellyel együtt új nevet is kapnak. Mindez jelképe annak, hogy „a régi megszűnt, valami új valósult meg” (2Kor 5,17). Rendi ruhánknak állandóan emlékeztetnie kell bennünket megszentelt voltunkra, arra a törekvésünkre, hogy mindjobban próbáljunk hasonlóvá válni Krisztushoz. Egyúttal jelként kell állnunk a világ előtt, felhívva minden embert Isten létére, és arra, hogy az Úr mindenkit meghívott az üdvösségre, az Igazság megismerésére, aki maga Jézus Krisztus.

Szerzetesi ruhánk fehér habitusból és skapuláréból (vállruhából), fekete kappából (köpenyből) és fátyolból (mely a novíciák esetében fehér, a fogadalmas nővéreké fekete), valamint bőrövből és rózsafüzérből áll. A fehér szín a tisztaságot jelképezi, melynek révén osztatlan szívvel ragaszkodunk Istenhez, és egészen neki szentelődünk. A fekete a bűnbánat szimbóluma, mellyel elismerjük saját bűnösségünket, és azt, hogy Isten irgalmára szorulunk. A fekete-fehér együtt a „Beszédetek legyen igen-igen; nem-nem.” (Mt 5,37) radikalitására utal. Az örök, isteni igazságokat ilyen módon kell hirdetnünk, hogy minden ember megismerhesse, magáévá tehesse azokat.

ruha