Oldal kiválasztása

42. hét – Szt. Ágoston regulája

42. HÉT: Szent Ágoston regulája

Szent Domonkos nem írt saját szabályzatot amikor a Prédikátorok Rendjét megalapította, hanem III. Ince pápa kérésére egy már létező és „kipróbált” regulát tett meg a Domonkos Rend életének alapjául. Szent Domonkos Szent Ágoston regulája mellett döntött, de ez nem szorította háttérbe a domonkos rend sajátos arculatának kibontakozását. E választás mögött talán az is jelen lehetett, hogy az ágostoni regulájában a közös élettel kapcsolatban megfogalmazódó mély belátások és alapvető elvek beleilleszkedtek Szent Domonkos elgondolásaiba, valamint hozzá járul ehhez, hogy a regula elég rugalmasnak bizonyult ahhoz, hogy különféle konstitúciókkal, szabályokkal a domonkos karizmához lehessen alakítani, úgy hogy annak újdonsága és sajátossága érvényre jusson.

Szent Ágoston regulája ma, a 21. században inkább alapvető elveket nyújt közösségünk számára, mintsem konkrét útmutatást a hétköznapi élet apró-cseprő dolgaihoz. Már az első mondat is egészen nyilvánvalóan az evangélium örök érvényű igazságaihoz vezet bennünket: „Mindenekelőtt Istent szeressétek, aztán a felebarátot, mert ezek a nekünk adott legfőbb parancsok” (Vö. Mt 22,34-39; Mk 12,28-31; Lk 10,25-27; Jn 13,34). A regula tehát a szeretet tökéletességére, az Isten által szándékolt egységre hív bennünket. Ez az egység (unitas) azonban nem jelent egyformaságot (uniformitas).

Bár a regula Ágoston korába nyúlik vissza, mégis hallatlan tapintattal és tisztelettel közelít az egyénhez, és annak szükségleteihez. Így megnyílik az út, hogy az egyénekre úgy tekintsünk, mint akiknek aktív közreműködése által alakul valósul meg a vágyott egység. A regula kiemelt hangsúlyt helyez arra, hogy megnyissa az emberek szívét Isten és a közösség irányába, s ezáltal a különböző tagok saját egyéniségüket új módon kibontakoztatva, mégis „egy szív, egy lélek” legyenek. Ez azonban nem valósulhat meg, másképp csak, ha az egyes tagok egészen Istennek adják önmagukat, aki ma is összegyűjt minket, egy közösséget formál belőlünk. A tagokat Isten fordítja egymás felé a szeretetben, s rendeli őket a közösség javának szolgálatára, amely az egyén javát is magába foglalja.

A regula a szeretethimnusznak „a szeretet nem keresi a magáét” (1Kor 13,5) verséből kiindulva így buzdít minket erre az odaadott életre: „… amennyivel inkább a közösség ügyével, s nem sajátotokkal törődtök, annál nagyobb előrehaladást tettetek a lelki életben”.

ágostonreg