Oldal kiválasztása

47.hét – A budakeszi ház múltja és jelene

47.hét – A budakeszi ház múltja és jelene

Budakeszin 1950 előtt nem volt domonkos szerzetesi jelenlét.

Az újraindulás után azonban elég gyorsan világossá vált, hogy fontos lenne a Kongregáció számára egy olyan ház, amely Budapesten, vagy annak közelében van. Tanulmányok, ügyek intézése lényegében csak Budapesten volt lehetséges. Így gondviselésszerűnek tűnt, amikor 1998-ban dr. Németh László, akkori budakeszi plébános azzal kereste meg a rend vezetését, hogy szeretné felajánlani azt az épületet Budakeszin a plébánia mellett a rend számára, amelyet ő építtetett, és amelyet addig egy másik női szerzetesrend használt, de ők már nem tudták fenntartani az épületet. A plébános mellett a helyi világi domonkos közösség is szorgalmazta az ottani letelepedést.

Így 1998 óta van jelen a rend Budakeszin: először a plébánia tulajdonában lévő épületben, amely rendház és egyetemi kollégium funkcióban működik. 2004-ben épült fel a régi mellett egy új rendház, mivel a közösség kinőtte az eredeti épületet. Itt működik ma a noviciátus, vagyis az a hely, ahol a rendbe belépők a hivatásukra készülnek, és az anyaház is, vagyis ami az általános főnöknő lakhelye. Így ma ez a Kongregáció legnagyobb létszámú rendháza, jelenleg 19 nővérrel.

A budakeszi közösség életkori összetétele sokszínű: a legfiatalabb 21 éves, a legidősebb pedig 80. Itt laknak a növendékek (jelöltek, novíciák, juniorok). A közösség tevékenysége is sokrétű: a nővérek kezdettől fogva részt vettek az egyházközség apostoli munkájában, különböző formákban: hitoktatás az iskolában, plébániai katekézis, ifjúsági csoportok, házassági előkészítés, katekumenátus, rózsafüzér-társulat vezetése, templomi gyerekkórus vezetése stb. Ezen kívül, az itt lakó nővérek közül többen felsőfokú tanulmányokat folytatnak, vagy tanítanak a Sapientia Főiskolán.

budakeszi