Oldal kiválasztása

1. Penyaforti Szt. Rajmund

Penyaforti Szent Rajmund

Penyaforti Rajmund Spanyolországban, Vilafrancaban született 1175-ben. Tanulmányait a bolognai egyetemen végezte jogász, ill. kánonjogász szakon, később kánonjogászként tanított is. Az egyetemen találkozott az akkor újonnan alapított domonkos renddel. A bolognai rendház elöljárója akkor Regináld testvér volt, Aquinói Tamás barátja és titkára. Rajmund 47 éves korában lépett be a Rendbe és tette le a fogadalmát.

Peter Nolasco kérésére rést vett a Fogolykiváltó Rend megalapításában is, melynek célja elsősorban az volt, hogy a mórok által foglyul ejtett keresztényeket akár saját szabadságuk felajánlásával is kiváltsák.

Egyik leghíresebb csodái közé tartozik az az eset, amikor Aragónia királyával, Jakabbal Mallorca szigetén tartózkodott a már említett királlyal, aki egy nővel igencsak összemelegedett. Amikor Rajmund ezt helytelenítette és vissza akart térni Barcelonába, a király megharagudott, és megtiltotta a hajósoknak, hogy bárki is visszavigye Rajmundot. Ám ő nem esett kétségbe: fogta fekete kappáját (köpenyét), leterítette a vízre, az egyik sarkába beleszúrt egy botot, kis vitorlát készített a kappa egy részéből, keresztet vetett, majd rálépett a textilből készült kis dereglyére és elhajózott Barcelonába. Az esett annyira megdöbbentette a királyt, hogy végül bűnbánatot tartott.

Rajmund nagyon a szívén viselte a bűnbánat szentségének ügyét, illetve a szentgyónás gyakorlatának előmozdítását, ezzel kapcsolatban egy könyvet is írt: Summa de Casibus Poenitentiae címmel. Munkájával elsősorban a gyóntatókat kívánta segíteni. IX. Gergely pápa e mű olvasása után kérte fel Rajmundot, hogy legyen a gyóntatója. Szintén IX. Gergely kérésére állította össze és adta közre az ún. Decretáliákat, ami a kánonjog akkori egységes kézikönyve lett (felváltva ezzel a sok, kisebb művet). Ez a mű csaknem 700 évig a kánonjog alapműve, ill. forrása volt.

Rajmundot alázatos és a bűnbánat gyakorlásában buzgó testvérként ismerték, ami sok embert segített el a katolikus hitre. Amikor 60 éves korában megpróbált elvonultabb életet élni, akarata ellenére kinevezték Tarragona érsekévé, de két évig ellátta feladatát, ezt követően azonban betegsége miatt lemondott posztjáról. 1236-ban ismét megpróbált csendes életet élni, ekkor azonban a Domonkos Rend generálisává választották. Elöljárósága alatt végiglátogatta az akkor létező összes domonkos rendházat, megújította a Rend Konstitúcióját, s belefoglalta azt a jogot, hogy a generális, megfelelő indokkal, lemondhasson. Eme jogát 1240-ben gyakorolta is: lemondott.

Nagy buzgósággal fordult a muszlimok felé, és igyekezett őket elvezetni a keresztény hitre. Ő ösztönözte Aquinói Tamást, hogy írja meg a Summa contra Gentiles c. művét. A rendházakban a más vallásúak evangelizációja érdekében előmozdította az arab és a héber nyelvtanulást. Egy alkalommal sikerült meggyőznie Aragóniai Jakabot, hogy rendezzen egy nyilvános vitát zsidó és keresztény teológusok között. Ezek főszereplője zsidó oldalról egy gironai rabbi, Moses ben Naman, keresztény oldalról pedig egy zsidó hitből áttért keresztény, Paulus Christiani, egyben domonkos szerzetes volt. A vitára Barcelonában került sor 1263 július 20-24 között, főpapok, nemesek és a király jelenlétében. A vitában Rajmund is aktívan részt vett, és elérte a királynál, hogy a rabbi is teljes szabadsággal szólalhasson meg a vitán (ez akkoriban nem kis eredménynek számított!). A vita az egymás iránti kölcsönös tisztelet jegyében zajlott, a végén pedig, a királlyal, főpapokkal és domonkos testvérekkel együtt ellátogattak a barcelonai zsinagógába.

Penyaforti Rajmund száz éves korában, 1275. január 6-án hunyt el, VII. Kelemen pápa 1601-ben avatta szentté. A jogászok, kánonjogászok védőszentje, ünnepe január 7-én van.

1_7_st_raymond_of_penafort-best