Oldal kiválasztása

5. Ricci Szt. Katalin

Ricci Szent Katalin 1522-ben született egy firenzei bankár sokszínű családjában, ahol a családtagok életének feddhetetlensége, rendezettsége, valamint hivatása is igen különböző volt. Katalint már kiskorától kezdve áhítatos, mások elől elrejtőző, a kereszt előtt könnyekben elmerült imaélet jellemezte, amiben az Úr később látomásokkal, elragadtatásokkal is közelebb vonta magához.
Szent Katalin tizenkét évesen belépett a domonkos nővérek Szent Vincéről nevezett Prátó-i kolostorába. Elragadtatásiból a nővérek eleinte csupán annyit láttak, hogy egyfolytában ügyetlenkedik, úgy tűnt, figyelmen kívül hagyja a szabályokat, a közös játékidőben alszik, képtelen imádkozni és egyáltalán: bárgyú, gyengeelméjű. El is akarták küldeni, de aztán fogadalmat tehetett. Pár év múlva egy hosszú, végül reménytelennek látszó betegségéből csodálatosan meggyógyult, s ezzel épp úgy mint látomásaival meglepte a többieket.
Amikor ennek híre elterjedt csodálattal, kétkedéssel, vagy óvatos vizsgálódással figyeltek rá. A látogatók – köztük magasrangú világi méltóságok – mindig keresték őt, nővérei viszont nehezen kerítették elő a kolostorban, ezért kijelölték alperjelnőnek (perjelnő – házfőnöknő), akinek feladata volt többek közt a vendégek fogadása is, akik közül sokan, mint lelki anyára bízták rá magukat. Érdekes módon rendkívül talpraesetten intézte az ügyeket, olyannyira, hogy később – nem nagy örömére – nővérei választása rá esett, mint perjelnőre, és ezt a szolgálatot élete végéig teljesítette.
Lelki dolgokban nem csak a látogatói számára jelentett biztos pontot, hanem megszilárdította a szerzetesi fegyelmet a kolostorban, az imákon való megjelenéstől kezdve. Szokása volt, hogy akiket helyreutasított a nap folyamán, azokat este felkereste, és váltott velük pár kedves szót. Emberismeretét, józanságát mutatja egy másik nagy felelősséggel járó feladata is: a szerzetesnövendékek irányítása.
A magukat rábízóknak egyenes, egyszerű tanácsokat adott. Valakinek, aki túlzottan böjtölt, küldött egy kosár ételt, ezzel az írással:
„Nem meghalni igyekszünk, hanem élni és jót tenni Isten dicsőségére.”
Másvalaki a hivatására nézve kért útmutatást. Neki egy rózsafüzért küldött, és leírta, hogyan kell imádkozni. Egy üzletember megpróbálta összeegyeztetni a vezeklő szerzetesi életet az üzleti élettel. Katalin helyreigazította: válasszon, ha az üzlet világában van a helye, vigyázzon az egészségére, és szolgálja a felebarátait.
A firenzei jómódú családoktól kapott támogatásokat nem csak a kétszáz nővérnek otthon adó kolostor felújítására fordította, hanem szegények megsegítésére, de házasulandó leányok támogatására is.
Istennel való kapcsolatáról – ami minden tevékenységének forrása – el mondhatjuk, hogy Krisztus szenvedését saját testében is átélhette. Felfigyelhetünk néhány momentumra, ami elárul valamit szeretetéről: Krisztus eljegyezte őt; a Vele való misztikus egyesülésben új szívet kapott; tizenkét éven keresztül egy rendszeresen ismétlődő látomásban minden héten jelenlevőként részese volt a nagycsütörtöki, és nagypénteki eseményeknek; megjelentek rajta a Keresztrefeszített sebei. Látomásainak, elragadtatásainak leírásai arra indítanak, hogy vele együtt szemléljük az Urat és válaszoljunk az Ő szeretetére.
1589-ben halt meg, XIV. Benedek pápa avatta szentté 1746-ban. Emléknapja február 4-én van.

Ricci