Boldog Bernát Szicliában született 1430 körül vagyonos és mélyen hívő szülők gyermekeként, akiktől kiváló nevelést kapott. Még fiatalkorában egy súlyos lábsérülést szenvedett, ami komoly szerepet játszott abban, hogy a tékozló életből megtérjen Istenhez. Gyógyulása alatt bőven volt ideje elgondolkodni addigi életvitelén, és amikor először elhagyta a házat, útja a domonkosokhoz vezetett. A Prédikátorok Rendjébe 1452-ben lépett be és, szeretetcselekedeteivel, bűnbánattal, valamint Jézus szenvedésének szemlélésével igyekezett Krisztussal egyesülni. Sokat és áhítatosan imádkozott, de rendi életéről ennek ellenére igen keveset tudunk, hacsak azt nem, hogy a szerzetesi élet szabályait pontosan megtartotta, ugyanakkor a gyóntatószékben a bűnösök iránti rendkívüli irgalmasságáról, illetve lelkivezetőként volt híres. Bernát különösen is a betegek és a szegények iránti érzékenységével, gondviselésével tűnt ki, sőt, még egy ispotályt is alapított a számukra. Életpéldájával előmozdította a Renden belül a szerzetesi fegyelmet, s egyes elbeszélések alapján nagyon tehetséges prédikátor volt, bár ezt nem említi minden életéről szóló beszámoló.
Isten, aki kegyesen megőrizted Bernátot a világ bűneitől és a tökéletesség útjára vezetted, érdemeire és közbenjárására való tekintettel add meg nekünk, hogy őszintén sirassuk bűneinket, és tiszta értelemmel és lélekkel merüljünk el Benned, ami Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.