Oldal kiválasztása

A hivatásról bővebben

Hol keressünk választ kérdéseinkre? A Lélek arra az útra mutat, mely az életre, a szeretetre és az igazságra vezet. A Lélek Jézus Krisztushoz irányít bennünket. Benne találjuk meg minden kérdésünkre a keresett választ, benne találjuk meg azokat a célokat, amelyekért érdemes élni, benne találjuk meg az erőt, hogy olyan ösvényen járjunk, mely a jobb világ létrejöttéhez vezet.
(XVI. Benedek pápa, 2008. július 13-án)

 

Segítség a megkülönböztetéshez

Hogyan vezet Isten és hogyan segít a megkülönböztetésben?

Jelek

A jelek az élet néhány olyan oldalára mutatnak, melyre oda lehet hallgatni, és ha az egész képet nézed, talán kirajzolódik egy minta, hogy milyen irányba is vonzódsz igazán. A vágy és a vonzalom fontos tényezők (mi érdekel, mit szeretsz, mi lelkesít, mire szánnád oda szívesen magad?) Ugyanígy a csodálat is jelezhet valamit (kire nézel fel, kit csodálsz, mely szentek inspirálnak leginkább?). Tevékenységben pl. mi az, ami örömet okoz, mit szeretsz és mit szeretnél tenni? Mi adja a legtöbb megelégedettséget? És természetesen fontos az is, hogy mire van tehetséged, miben vagy jó, és hol és milyen módon tudnád leginkább kamatoztatni. Mit tartasz értéknek (mi az, amit megéri felvállalni?). Az eseményekben és körülményekben is lehetnek jelek számodra, pl. váratlan lehetőségek – merre nyílnak ajtók (te hiába akarsz menni egy irányba, ha a körülmények nem engedik…) – ezeken keresztül lehet, hogy Isten szeretne egy adott irányba mutatni. Néha más embereken keresztül is kaphatsz jeleket (lehet, hogy van, aki jobban lát, mint te magadat, ilyenkor érdemes odafigyelni arra, hogy mit gondolnak az elképzelésedről, DE! nem érdemes csak erre hagyatkozni, mert ez nem bombabiztos, és lehet, hogy mégsem jól látják a dolgokat). Lehet, hogy épp a belső meggyőződésed az, ami egy adott irányba mutat (arról való meggyőződés, hogy ez a jó neked és szinte elkerülhetetlennek érzed, annyira fontos) – természetesen ez sem egészen tévedhetetlen, de érdemes rá odafigyelni. Isten az imádságon keresztül is jelezhet neked (ima közben, amikor Istent kérdezed, bizonyos szavak, dolgok, ötletek vissza-visszatérnek; van, amikor megnyitod a szíved Isten előtt és eszedbe jut valami, ami aztán ott motoszkál benned, nem hagy nyugodni, fontosnak tűnik később is – ez jöhet a Szentlélektől). Ugyanígy a Szentírás olvasása közben is: hallgass a szíveddel is arra, amit olvasol – lehet, hogy szíven üt egy mondat és valamilyen cselekvésre sarkall. Előfordulhatnak rendkívüli tapasztalatok is, bár ez meglehetősen ritka és egyáltalán nem feltétele a hivatásod felismerésének; ha előfordul ilyen, akkor nagyon óvatosnak kell lenni vele (nem biztos, hogy Istentől jön) – az esetek többségében Isten feltűnés nélkül, egyszerű utakon vezet el a helyedre. És mindezek mellett nagyon fontos egy egészséges adag realizmus: realistának kell lenned. Lehetnek vágyaid és álmaid, de abból kell kinőjenek, aki valóban vagy, és arra kell irányuljanak, ami számodra valóban lehetséges. Mit kell tehát tenned? Éld az életed, imádkozz, nyitott füllel és szívvel járj, vedd észre a jeleket, és lassanként felfedezed, hogy egy adott irányba húz a szíved, vagy esetleg azt, hogy már döntést is tudsz hozni.

Döntéshozatal

Mit kell tenned a döntéshez? Először is: várj – idővel világosabbá válnak a dolgok, ne erőltesd mindenáron. Mérlegeld a mellette és az ellene szóló érveket, tényezőket: írd le őket, gondolkodj, majd tedd el a listát és térj vissza rá néhány nap múlva, ezzel a kérdéssel: Mi tűnik fontosnak? Mi lenne a legjobb? Aztán képzeld el, hogy meghoztad a döntést. Légy nagyon konkrét. Képzeld el, hogy elmondod a családodnak; képzeld el, hogy megteszed a következő lépést. Képzeld el, hogy eszerint megváltoztatod az életed. Milyen lesz néhány hét, néhány hónap múlva? Milyen érzelemmel tölt ez el? Milyen reménnyel vagy félelemmel? (öröm, béke, lelkesedés, megkönnyebbülés, sajnálat – bárcsak ne tettem volna, reménytelenség, csüggedés, stb.) Vagy képzeld el, hogy már életed végén vagy, visszanézve erre az útra. Öröm tölt el miatta és elégedettséggel adod át Istennek? Vagy kiábrándultan és szomorúan? A következő fontos lépés az, hogy beszélgess valakivel. Nem akárkivel, vagy olyannal, aki rád hagyja és azt mondja, amit hallani akarsz, hanem valakivel, aki bölcs, őszinte és elkötelezett hívő ember, esetleg a plébánosod, lelkivezetőd. Ha már egy konkrét szerzetesség felé érdeklődsz, akkor annak a közösségnek a hivatásgondozó felelőse is lehet. Az a fontos, hogy beszélhess arról, ami benned van, mert már az is segít, hogy meg kell fogalmaznod és ki kell mondanod. És ami a keresésed minden állomásán a legfontosabb: imádkozz. Kérd Isten vezetését, főleg a Szentlélek bölcsességét. A döntés előtt kérhetsz arra is egy papot, hogy mutasson be szentmisét a szándékodra, hogy jó döntést tudjál hozni. És végül: hallgass a szívedre. Ami maradandó békével és örömmel tölt el, azzal a belső érzéssel, hogy ez a jó, megelégedettséggel, csendes izgalommal, amiben megerősödést és szabadságot élsz meg, a jó úton járás jele lehet. A félelem és a levertség lehet annak a jele, hogy rossz irányba indultál. Természetesen a legbiztosabb az, ha a lelkivezetőddel beszélsz ezekről az érzésekről, mert nem mindig ilyen egyértelmű a dolog. És nem baj az, ha egyszerre érzed ijesztőnek, és mégis vonzónak azt, ami előtted áll. Ha már látod az irányt, amerre húz a szíved, tégy egy lépést ebbe a kívánt irányba. Lépésről lépésre haladva, hogy lásd, milyen érzés (pl. keress meg hivatásgondozót a kérdéseddel, látogass el egy szerzetesközösségbe, stb.) És ha már elérkezett az idő, hozz döntést, kezdj el cselekedni, és bízz a Gondviselésben. Ha túl sokáig halogatod a döntéshozatalt, azzal is döntesz.

Akadályok – mi állhat az utadba?

Aggodalom, szorongás. Próbálj bízni és nem aggódni túl a dolgokat, keresd a belső békét. Bízz abban, hogy Isten nagyobb és erősebb, mint a félelmeid, és segíteni fog. Bizalomhiány. Ha nem bízol eléggé Istenben, kérd, hogy erősítse meg a bizalmadat. Isten azt akarja számodra, ami boldoggá tesz téged és a lehető legjobb számodra. Ha nehezen megy ez számodra, beszélgess a lelkivezetőddel arról, hogy milyennek látod az Istent. Zaj, rohanás, túl sok munka. Talán azért nem hallod Isten hívását, mert nem hagysz teret arra, hogy csendben hallgasd őt. A fejed folyamatosan tele van munkával, zajjal, zenével, egyéb figyelemlekötő és figyelemelvonó dolgokkal. Mindennap különíts el csendes időt arra, hogy Istennel légy és Istenre figyelj. Nem imádkozol, nem éled a hited. Ez igen komoly akadály lehet, ezért, ha úgy érzed, hogy valamiben változtatni kellene az életeden, életviteleden, akkor azt maradéktalanul tedd meg, és mindennap szánj egy kis időt a személyes imádságra. Bűn, világiasság. Ha csapdába ejtett valami visszatérő, szokássá vált bűn, vagy világias életmódot folytatsz, lehetetlenné válhat, hogy meghalld Istent. Légy őszinte magadhoz, menj el gyónni, így új kezdetet és kegyelmet kapsz. Függőségi magatartás. Alkohol, drogok, pornográfia, szex, szerencsejáték, vagy akár olyan dolgok/tevékenységek is, amelyek önmagukban ártalmatlanok, mint a munka, sport, sms, internet, játékok, facebook – függőséggé válhatnak, amelyek befedik a legmélyebb szükségeinket és elszakítanak önmagunktól. Ha vannak az életedben függőségre utaló jelek, próbálj szakítani azzal, ami így megkötöz, ha pedig önerőből nem sikerül, kérj segítséget. Menekülés a hivatás kérdése elől. Ha nyugtalanít, ne fuss el előle, úgyis visszatér, akár akarod, akár nem, és csak boldogtalanná teszed magad. Nézz szembe vele őszintén, imában, és valakivel beszélgess el róla. Az elköteleződéstől való félelem. Féltem a szabadságom. DE, ha végtelen lehetőségek között választhatok mindig, akkor tk. nincs is választási lehetőségem. Nem az a csónak szabad, amelyik kint hánykolódik a tengeren, hanem amelyik ki van kötve és bele lehet szállni. Ne feledd el, hogy gyökerek nélkül nem lehet gyümölcsöt hozni. Bizonyosság utáni vágy. Kevés a valószínűsége, hogy valaha is 100%-ban leszel biztos a választásodban. Valamennyi bizonytalansági faktornak szabad és kell is maradnia. Ettől azonban még lehetsz elég biztos ahhoz, hogy dönteni tudj. Természetesen ez kockázattal jár. De ha nem döntesz, az is kockázat. Ne feledd, nem vagy egyedül: Isten melletted van és segít. Alkalmatlanságtól való félelem. Attól félsz, hogy nem vagy elég szent, elég okos, képzett, kedves, szerető, vagy esetleg túl félénk és szégyenlős vagy, túl fecsegő, stb. Lehet, hogy igazad van. DE! Lehet, hogy alulbecsülöd magad és alulbecsülöd az Istent. Ő a gyengéket választja ki, hogy megszégyenítse az erőseket. Tégy egy lépést és bízd Istenre, hogy eldöntse, neked való-e. Eddigi életmódhoz való ragaszkodás. Áldozattal jár lépni, különösen ha már berendezted magad számára az életed, de ha ez a hivatásod, olyan kincsre leltél, amiért minden áldozat megéri. Isten talál majd módot arra, hogy „kárpótoljon”. Kudarctól való félelem. Ha ez a helyes lépés számodra, Isten meg fog tartani ezen az úton és segíteni fog. Ha ide hív, boldoggá is fog itt tenni. Ha úgy tűnik, hogy kudarcba fullad a dolog, talán máshová hív általa. Nem a siker vagy a kudarc számít, hanem az, hogy megpróbáltál-e válaszolni a hívásra és hűséges maradni minden percben hozzá. Egymásnak ellentmondó vágyak. Azt mondják, az erős és mély vágyaid mutathatják az utat. De mi van akkor, ha túl sok, egyformán erős vágyat érzel és nem tudod eldönteni, melyik a fontosabb? Imádkozz, várj, ameddig szükséges, és ha mégsem tisztul ki jobban, indulj el egyik irányba egy lépéssel. Az Úr meg fogja mutatni, hogy jó felé indultál-e. A tökéletesség vágya. Nincs olyan rend, ami elég jó lenne neked? Érd be azzal, ami „elég jó”. A tökéletesség keresése is lehet furcsa módon a hivatás elkerülésének útja. Életkor. Túl fiatalnak vagy túl öregnek tartod magad rá. Ha az utóbbi: sohasem túl késő. Ha Isten akarja, lehetővé is teszi. Ha túl fiatal vagy: lépj kapcsolatba azzal a közösséggel, ahová menni szeretnél, és majd ők eldöntik, hogy mikor jöhetsz. Ellenállás szeretteid részéről. Néha erősnek kell lenni és tenni, amit jónak látsz, az ellenállás ellenére. Ha megfontoltan döntöttél, amennyire lehet, próbáld elmagyarázni, majd lépj bátran, Istenre bízva, hogy segítse őket a megértésben és el tudják majd fogadni a döntésedet. Hosszantartó, sehová sem vivő párkapcsolat. Se nem mélyül, se nem alakul a házasság felé. Vagy csak azért jársz valakivel, hogy ne légy egyedül. Bárhogyan is van, nem tudsz nyitott lenni más hivatások felé. Vagy döntsetek a házasság mellett, vagy vess véget a dolognak, hogy mindketten szabaddá váljatok Isten tervére. Félelem attól, hogy nem lesz családod. Érthető, és ha elég mély benned, talán tényleg házasságra kellene lépned. De még önmagában nem jelenti azt, hogy nincs szerzetesi hivatásod. Attól is lehet ez a félelem, hogy szeretet nélkül kell élned, ami nem igaz. Az Istennek szentelt cölebsz élet szeretettel teljes élet (Krisztus szeretete, a közösség szeretete, a rád bízottak és a munkatársaid szeretete, stb.), és felfedezed majd a lelki anyaságot is benne. Bizonyos áldozatok hozzátartoznak a szerzetesi életformához, bár a házassághoz is tartoznak egyéb áldozatok. Nincs szeretet áldozat nélkül Az a fontos, hogy megtaláld, mi a neked való, és bízz Istenben, hogy megadja hozzá neked a szeretet, hogy hűséges tudj maradni hivatásodhoz.

(Kivonat Stephen Wang Hogyan fedezd fel a hivatásod c. füzetéből)

Ha további kérdéseid vannak, fordulj bátran közösségünk hivatásgondozó felelőséhez.