Oldal kiválasztása

17. Ferrer Szent Vince

Ferrer Szent Vince (az apokalipszis angyala)

Valencia városában született 1350-ben, majd 17 évesen belépett a Domonkos Rendbe. Tanulmányait Barcelonában, Valenciában és Leridában folytatta. Már fiatalkorában megmutatkoztak kiváló képességei mind a stúdium mind a prédikáció és lelkivezetés terén, valamint a betegek iránti gondos törődés, amely életének a későbbiekben is szerves része volt. Luna Péter figyelt fel a művelt és buzgó prédikátorra, aki pappá szentelte. Péter lett később XIII. Benedek néven az avignoni pápa, s azzal bízta meg Vincét, hogy legyen a kúria gyóntatója.
Vince életében 1399-ben történt változás. Ez időben még Avignonban munkálkodott, de egy súlyos betegség támadta meg szervezetét. Amikor azonban a gyógyulásért esdekelt, Jézus Krisztust látta maga előtt Szent Domonkossal és Szent Ferenccel együtt. Ekkor Krisztus megérintette arcát és felszólította, hogy menjen, és prédikáljon, hogy ezáltal sok lelket megnyerjen. Vince a látomás után megmagyarázhatatlan módon meggyógyult, és ettől kezdve mindent hátrahagyva, egész életét az igehirdetésnek szentelte: három nagyobb prédikációs utat is megtett 1399-ben 1402-ben és 1408-ban, melyek során többek között eljutott Marseilles-be, Lombardiába, valamint Savoyába, Genfbe, Lausannebe, Fribourgba, Lyonba, Montpellierbe és Barcelonába.
Vince olyan időszakban élt, amikor az Egyház életét több, nem mindennapi konfliktus jellemezte: ebben az időszakban ugyanis egy időben 2, később pedig 3 férfi is Péter utódaként tűnt fel, s félő volt, hogy a nyugati Egyház véglegesen szétszakad. Vince, sok más kortásához hasonlóan, nagy erőkkel kereste annak útját, amely ismét az egységre vezet. Magát a „latere Christi” kifejezéssel jelölte meg, hogy ezzel érzékeltesse: ő Krisztus oldalán álló követ, a pápai legátusokhoz hasonlóan. Az egységet célzó önzetlen törekvésében olyannyira hűségesnek bizonyult, hogy bár szoros szálak fűzték XIII Benedekhez, mégis kész volt támogatni a Konstanzi zsinat új egységpápáját.

“Timete Deum, quia venit hora judicii eum” Féljétek Istent, mert elérkezett ítéletének órája

Vince nagy hatású szónok volt, jóllehet bátor prédikációi korántsem voltak könnyed beszédek. Ennek egyik oka, hogy több alkalommal erős kritikát fogalmazott meg az Egyház zűrzavaros helyzete láttán, amit egy apokaliptikus szemléleten keresztül értelmezett. Úgy vélte, már nincs messze az Antikrisztus eljövetele és a világ vége, ezért a hallgatói lelkiismeretét bűnbánatra és megtérésre akarta indítani. A legfontosabb erény, amit a „végső időkben” a hívő számára szükségesnek látott, az igaz istenfélelem és Isten törvényének maradéktalan tisztelete volt. Beszédeivel azonban nem pusztán a szolgai félelemet kívánta felébreszteni a lelkekben, hanem sokkal inkább a virrasztó lelkület, s az Isten iránti szeretetteljes ragaszkodás felé vezette azokat, akik őt hallgatták. Emellett szigorú erkölcsi magatartásra szólított fel, amit saját életvitelével, imádságaival és aszketikus gyakorlataival maga is megvalósított. Beszédei hatására több zsidó, s mohamedán tért meg, aki felvették a keresztséget, emellett sok keresztényben is fel lobbant ismét a hit eleven lángja. Beszédeinek apokaliptikus felhangja miatt gyakran úgy emlegetik őt mint az „apokalipszis angyala”, s ezért több esetben szárnyakkal ábrázolják.
Vince prófétai lelkületű szónok volt, több alkalommal, mintegy megjövendölte, milyen konkrét események történnek majd a jövőben. Pl. Borja Alfonzról állította, hogy övé lesz a tiara, s később valóban III. Callixtus néven Péter székébe ülhetett, máskor pedig Sziénai Szent Bernardin itáliai munkálkodását és későbbi szentté avatását jelezte előre.
Vince 1416 után a vallási reform, az újjáépítés munkatársa lett, s ebben az utolsó időszakban prédikációi már kevésbé fókuszáltak a végidőre. Életének utolsó állomása Vannes (Bretagne) volt, ahol 1419-ben még prédikációkat tartott nagyböjtben, majd egyre jobban legyengült, végül 1419-ben április 5-én a szentségek felvétele, és Krisztus passiótörténetének felolvasása után meghalt. Halála után sok csoda történt azok körében, akik közbenjárását kérték, melyek közül szentté avatása előtt több mint nyolcvanat ismert el az Egyház. A nevéhez fűződő ima meghallgatások és csodás események sokaságát jelzi, hogy az élt a köztudatban: az a csoda, amikor Vince nem tesz csodákat. 1455-ben III. Callixtus pápa szentté avatta. Tisztelete hamar elterjedt a középkorban főleg spanyol és olasz területeken. Liturgikus ünnepe április 5.

„Te, aki azt kívánod, hogy hasznos légy felebarátod lelkének, mindenek előtt fordulj Istenhez egész szíveddel és kérd Tőle egyszerűséggel azt a kegyelmet, hogy méltóztasson beléd önteni a szeretetet, ami az erény tökéletessége és ami által képessé válhatsz arra, amit kívántál.” (De vita spirituali, 13.)

Nevéhez több írásos formában megőrzött prédikáció, teológiai értekezések, egy a lelki életről szóló terjedelmesebb tanulmány köthető. Művei között említhetjük:
  • De moderno schismate;
  • De vita spirituali;
  • Sermones;
  • De supponitionibus dialecticis;
  • Quaestio solemnis de unitate universalis;
  • Tractatus novus et valde compendiosus contra perfidiam iudaeorum;
  • Tractatus consolatorius in tentationibus circa fidem;
  • Liber de sacrificio Missae;
  • De suppositionibus terminorum;
  • De unitate universalis;
  • De moderno Ecclesiae schismate.

Vince