Oldal kiválasztása

18. A Domonkos Rend Szűz Mária oltalma alatt

A mai ünnep (május 8 – eredetileg december 22, a rend jóváhagyásának évfordulója) azt a kapcsolatot állítja szemünk elé, mely a rendet kezdetétől a Boldogságos Szűz Máriához, Isten anyjához fűzte:
Domonkos és első társai abban a meggyőződésben prédikáltak, hogy Mária különleges oltalma alá vette a rendet.

„Annak a rendnek, amelynek feladata, hogy Fiát dicsérje, áldja és hirdesse, különlegesen is anyja: oltalmazza, előmozdítja, vezeti azt.”

Sok történet és hagyomány szól erről a kapcsolatról: pl. a Salve Regina-antifóna éneklése és a körmenet, amellyel a domonkosok nap, mint nap Mária oltalmába ajánlják magukat; a skapuláré, a rendi ruha része, amely Szűz Mária ajándéka volt Boldog Reginaldnak, Szent Domonkos egyik első társának; vagy a rózsafüzér, szintén Mária ajándéka Szent Domonkosnak.
A Boldog Cecília által feljegyzett történet pedig bemutatja, hol is van a domonkosok igazi helye: Szűz Mária köpenye alatt.
„Egy napon, amikor Szent Domonkos imádságban töltötte az éjszakát a templomban egészen éjfélig, kilépve a templomból a hálóterembe ment és a hálóterem bejáratánál imádkozott. Miközben imádkozott, három igen szép úrnőt látott, akik közül az, aki középütt állt, a másik kettőnél szebb és előkelőbb asszonynak látszott. A másik kettő közül az egyik ragyogó szép edényt tartott, a másik pedig a szenteltvízhintőt, és annak az úrnőnek nyújtotta, aki középen állt. Az az úrnő pedig meghintette és megáldotta a testvéreket. Az Úrnő ezt mondta Szent Domonkosnak: »Én vagyok az, akit minden este szólítotok. És amikor azt mondjátok: Eia ergo, advocata nostra [Légy azért szószólónk], akkor leborulok Fiam előtt ennek a rendnek megőrzéséért.« És miután az összes testvéreket körben meghintette és megjelölte a kereszt jelével, eltűnt. Szent Domonkos pedig visszatért az imádsághoz arra a helyre, ahol korábban volt, és íme hirtelen lélekben Isten elé ragadtatott, és látta az Urat és jobb oldalán Szűz Máriát. Szent Domonkosnak úgy tűnt, hogy Úrnőnk zafírszínű köpenyt viselt. Amikor Domonkos körülnézett, mindenféle rend szerzeteseit látta Isten trónja körül, csak a sajátjából egyet sem, így keserű sírásra fakadt és félreállt, mert nem mert az Úrhoz és Anyjához közeledni. Akkor Úrnőnk kezével jelzett neki, hogy menjen oda hozzá. De nem mert, egészen addig, amíg az Úr maga is nem szólította. Akkor Szent Domonkos leborult előttük és keservesen sírt. De az Úr azt mondta neki, hogy keljen fel, és amikor felkelt, az Úr azt kérdezte tőle: »Miért sírsz ilyen keservesen?« »Azért sírok, mert látok itt az összes többi rendekből, de nincs jele az enyémnek.« És az Úr azt mondta neki: »Akarod látni a rendedet?« Ő így válaszolt: »Igen, Uram.« Akkor a Boldogságos Szűz kitárta a köpenyt, ami beburkolta, és kiterítette Szent Domonkos előtt: úgy tűnt számára, hogy olyan nagy, hogy be tudja takarni az egész eget, és alatta meglátta a testvérek nagy sokaságát. Akkor Szent Domonkos leborult és hálát adott Istennek és a Boldogságos Szűznek, az ő anyjának.”
Szűz Mária, Prédikátorok Királynője, járj közben továbbra is a rendért, és tartsd azt köpenyed anyai pártfogása alatt!
Maria_oltalma